A múlt heti Velencei Filmfesztiválon bemutatott és díjazott, NAZA című új dokumentumfilm 24 izraeli katona és hírszerző vallomásain keresztül mutatja be, hogy az izraeli hadsereg hogyan választotta ki célpontokat és számolt előre civil áldozatokkal a gázai hadműveletek során.

A film nagy port kavart Izraelben: a hadsereg visszautasította a film állításait, szerintük a források személyazonossága nem ellenőrizhető, így az sem, hogy valóban szolgáltak-e az izraeli hadseregben, milyen beosztásban, illetve közük volt-e azokhoz az ügyekhez, amikről beszélnek.

Naftali Bennett volt miniszterelnök „szörnyű vérvádként” írt a filmről, a kulturális miniszter pedig „az állam elleni árulás miatt” egyenesen megvonná az Oscar-díjas rendezőktől az izraeli állampolgárságot. „Megérted, hogy a cél a pusztítás” – ez a mondat hangzik el a NAZA című új dokumentumfilm egyik jelenetében, amikor egy hírszerző tiszt arról beszél, hogyan adott engedélyt egy ház lebombázására.

A Nincs más földért tavaly Oscar-díjat kapó Yuval Abraham és Rachel Szor rendezésében, a Guardian közreműködésével készült film – aminek a múlt héten, a Velencei Filmfesztiválon volt a premierje – 24 izraeli katona és hírszerző vallomásán keresztül mutatja be, hogyan működik belülről az izraeli hadsereg gázai célpontkijelölési és bombázási rendszere.

A megszólalók névtelenség mellett, sötét háztetőkön, eltakart arccal és eltorzított hanggal beszéltek arról, hogyan választották ki a célpontokat, mennyi civil áldozattal számoltak előre, és hogyan vált mindez hétköznapi munkafolyamattá. „Az én szerepem technikai” – mondta egyikük. „Csak egy kis fogaskerék vagyok” – fogalmazott egy másik.

A megjelent kritikák, cikkek és a hivatalos izraeli reakciók alapján foglaltuk össze, miről szól a film, és miért váltott ki heves vitákat. „Járulékos veszteség” ]]>