Egyszer el szeretnék látogatni egy szabad, független Magyarországra. (…) Végigjárni a múzeumokat, csatangolni a Dunaparton — és fényképezni a gyönyörű pesti hidakat – emlékezett vissza Jean-Pierre Pedrazzini szavaira a New Yorki Magyar Élet című lapban megjelent cikkében Gabler Antal , aki 1956 nyarán, a párizsi Café de la Gare-ban találkozott a fotográfussal.
Pedrazzini francia-svájci származású fotóriporter a Paris Match tudósítójaként adott hírt képein keresztül a világ eseményeiről.
Ott volt az első élő televíziós közvetítésben sugározott eseményen, II.
Erzsébet királynő koronázásán, Fárúk egyiptomi király lemondásakor, kamerájával megörökítette Édith Piafot , Sophia Lorent és Robert Oppenheimert is.
A fotóriportert– ahogy Sergio Perucchi is írta a Népszabadságban – mindenki csak Pedraként ismerte, és valószínűleg meg sem fordult volna, ha valaki Pedrazzininek szólítja.
Pedra 1956-ban váratlanul engedélyt kapott, hogy bejárja a nyugati újságírók elől addig elzárt szovjet területeket.
Dominique Lapierre újságíróval és feleségeikkel, valamint a szovjet hatóságok által melléjük rendelt kísérővel három hónapot töltöttek a Szovjetunió területén.
Útjukból visszatérve értesült a magyarországi eseményekről , október 28-án már a sortűzben elhunytak temetésén vett részt Mosonmagyaróváron.
Csóti Rebeka / 24.hu és Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára Balra Jean-Pierre Pedrazzini mellszobra a II.
János Pál pára téren.
Jobbra az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának képének eredeti jegyzete szerint: „Ellenforradalmi cselekményeket fényképező egyetemisták.” A képen jobbra Jean-Pierre Pedrazzini 1956-ban.
A Paris Match szerint az utolsó fotó, ami készült róla.
Október 29-én érkezett Budapestre.
Ott volt, mikor a dühödt nép kiszaggatta a Rákosi-címert a zászlókból, és követte az utcákon végigszántó lánctalpakat.
Miután értesülései szerint október 30-án a Köztársaság téren zavargásokra lehetett számítani, a helyszínre sietett, és hamar az események sűrűjében találta magát.
A részletekről eltérő elbeszélések maradtak fenn – egy gyereket akart kimenteni a lövések közepette, hirtelen nyitottak rájuk tüzet, kollégája mentette ki a tűzvészből –, ami viszont biztos: 14 lövést kapott a téren kialakult lövöldözés során.
Jean-Pierre PEDRAZZINI / PARISMATCH / SCOOP Sebesültet szállítanak kórházba Budapesten 1956-ban.
Jean-Pierre PEDRAZZINI / PARISMATCH / SCOOP A kórházak telítettsége miatt pincében kialakított műtő Budapesten 1956-ban.
Jean-Pierre PEDRAZZINI / PARISMATCH / SCOOP Budapest, 1956.
Jean-Pierre PEDRAZZINI / PARISMATCH / SCOOP Felkelők tüzet nyitnak a felsőbb emeletekre menekült kommunista rendőrségre Budapesten, 1956-ban.
Jean-Pierre PEDRAZZINI / PARISMATCH / SCOOP Budapest, 1956.
Pedrazzinit a Péterfy Sándor utcai kórházba szállították, ahol többször megműtötték.
A francia állam közbenjárásával a Paris Match tudósítóját az utolsók között menekítették ki Magyarországról, és Bécsen keresztül Párizsba szállították.
Feleségének, Annie-nek az Une passion foudroyée című kötetben megjelent jegyzetei alapján lehet tudni, hogy J.P. – ahogy hivatkozik rá – egészen pontosan november 1-jén hajnali 3 óra 30 perckor repülővel érkezett Franciaországba rendkívül súlyos állapotban, és a Maillot klinikára vitték.
Szűkszavú jegyzetei november 7-én, férje halálát gyászoló soraival zárulnak.
Csóti Rebeka / 24.hu Csóti Rebeka / 24.hu Une passion foudroyée című kötet kiadását Marine Falk-Leplat, Annie lánya gondozta.
Pedrazzini és felesége családi fotói, 1955-től jegyzett szerelmes leveleik és Annie jegyzeteit tartalmazza.
A pár meghitt környezetben 1955. november 9-én házasodott össze.
Házasságuk egy évében többek között eljutottak Olaszországba, meglátogatták Pedrazzini családját Svájcban, de Annie még az 1956-os téli olimpiára is elkísérte férjét, ahol Pedrazzini a Paris Match tudósítójaként fotózott.
Pedrazzini életét adta szenvedélyéért, hivatásáért, hátrahagyva fotóit, melyeken hírül vitte ’56 történéseit.
Képein keresztül a nyugati országok is szembesülhettek a meggyötört Magyarországgal, ahol a kórházak telítettsége miatt a sebesülteket már pincékben kell ellátni, a halottakat nincs idő eltemetni, és kortól függetlenül mindenki fegyvert ragad a szebb jövő reményében. 2026-ból nézve pedig a szabad országért küzdő elődeinkről készült felvételei vizuális kordokumentumként szolgálnak olyan generációknak is, akiknek már alig akad kapocs a forradalmat megélt nemzedékekkel.
A mindössze 29 évesen elhunyt fotográfus képeit a Paris Match ügynöksége, a SCOOP őrzi, gyűjteményükben pedig még számos tankot megmászó forradalmár, ablak mögül célzó csapat vagy harcra kész, puskát tartó ifjúval találkozhatunk.
Mindez egy olyan elszánt fotóstól, aki alig két napot töltött a tomboló magyar forradalom Budapestjén.
Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteménye Jean-Pierre Pedrazzini kórházi inge.
A Paris Match 1956. november 17-ei számában címlapon hozta le Pedrazzini egy fiatal forradalmárról készített fotóját, majd a lap további soraiban elbúcsúzott fotóriporterétől. 1990-ben emléktáblát helyeztek el azon a helyen, ahol a lövések érték őt – a II.
János Pál pápa tér, azaz az egykori Köztársaság tér 25. számú házára.
Később a forradalom 50. évfordulója alkalmából Franciaország és Svájc magyarországi nagykövetségei, illetve a Paris Match magazin állíttattak mellszobrot róla.
Nevét a Francia Intézet első emeleti kiállítóterme is őrzi.
The post Két nappal érkezése után halálos sérülést szenvedett – egy francia fotóriporter ritkán látott képei first appeared on 24.hu .
Vélemények és hozzászólások
Vitatkozz a témáról kulturáltan. A hozzászólásokra a közösségi irányelveink és az adatvédelmi tájékoztató vonatkozik.