Reagált Szijjártó Péter volt sajtófőnöke arra a cikkünkre, hogy független újságírók helyett a Külügyminisztérium odavezényelt munkatársait ültették be Szijjártó Péter sajtótájékoztatóira.

Paczolay Máté arra a kérdésünkre nem válaszolt, hogy miért nem hívták meg a független szerkesztőségeket Szijjártó sajtótájékoztatóira. (Arról, hogy három évbe telt, végrehajtással és feljelentéssel súlyosbítva, amíg kiderült, hogy kiket hívtak meg egyáltalán Szijjártó sajtótájékoztatóira, itt írtunk .) Arra viszont a sajtófőnök részletesen reagált a Telexnek és a nekünk is megküldött válaszban, hogy ha már a sajtó jelentős részét eleve nem hívták meg, miért a külügy munkatársaival töltötték fel a sajtótájékoztatóknak otthont adó 50-60 székes termet.

Paczolay azt írta, hogy „a Szijjártó vezette Külügyminisztériumban alapelvünk volt, hogy nem differenciálunk a hozzánk érkező delegációk között.

Érkezzen a vendég keletről, vagy nyugatról, kicsi, vagy nagy országból, minden esetben azonos protokollal és a legnagyobb tisztelettel fogadjuk, ezeknek pedig a formalitásokban is meg kellett mutatkozniuk”.

És miután Szijjártó a sajtófőnöke szerint igen aktív volt, könnyebb napon egy-kettő, nehezebb napon akár 5-6 sajtóeseményt is tartott, a gyakorlatban ez azt jelentette, hogy „ha például a magyar külügyminiszter egy adott napon tartott három sajtótájékoztatót, érthető okokból a harmadik eseményre már mérséklődött a média érdeklődésre.

A hozzánk érkező vendéget azonban, nem akartuk megsérteni azzal, hogy bármennyire is üres terem előtt kelljen beszédet tartania az országát képviselve”. (Itt megint érdemes megjegyezni, hogy eleve a meghívott média érdeklődése mérséklődött, de ilyenkor sem kaptak meghívót a független szerkesztőségek.) A sajtófőnök szerint „ezen esetekben a protokoll meghívta, az illetékes szakmai főosztályok munkatársait.

Van, aki élt a lehetősséggel, van aki nem, van aki örömmel jött, és van akinek ez plusz fáradtságot jelentett a jelek szerint.

Nem volt kötelező a részvétel és pontos tudásom nincs erről, de abban biztos vagyok, hogy a miniszteri protokoll addig telefonált, míg a legutolsó széket is feltöltötték, hiszen ez volt a dolguk”.

Külügyes forrásaink szerint ez a gyakorlatban úgy nézett ki, hogy a különböző szervezeti egységek vezetői a Miniszteri Kabinetből kaptak egy értesítést arról, hogy 1-2 napon belül milyen sajtótájékoztatót tart majd Szijjártó, ebben szerepelt az is, hogy attól a szervezeti egységtől hány fő legyen ott az eseménye.

Külügyes forrásaink szerint változó volt, hogy a szervezeti egységek hogyan oldották meg a megrendelt létszám teljesítését.

Az egyik munkatárs szerint „nyilván nem lehet szó szakmai relevanciáról, a főosztályok, titkárságok azokat a kollégákat küldték, akiknek az adott napi munkaterhe ezt a leginkább megengedte, a legkivételesebb esetben volt olyan, hogy a térségért/iparágért felelős beosztott is be tudott ülni egészséges szakmai érdeklődésből”.

Több szervezeti egységnél is az volt a menet, hogy a vezetők megkérdezték, van-e, akit érdekel az esemény, mert például pont a területébe vág a téma, de kérdezni amúgy ők sem kérdezhettek.

Ha nem jelentkezett senki, vagy nem kellő számban, akkor jött a kijelölés.

Egy másik munkatárs azt mesélte, hogy náluk rotációs elv volt.

Miután hetente több Szijjártó-sajtótájékoztatót is tartottak a minisztériumban, így kb. kéthetente neki is mennie kellett.

Az is fontos előírás volt, hogy fél órával a kezdés előtt már meg kellett jelenni, és többször is előfordult, hogy olyan sok külügyessel biztosították be a termet, hogy vissza is kellett küldeni a feleslegesen odarendelt munkatársakat.

Szijjártó sajtófőnöke ugyanakkor úgy látja, hogy „a szakterületetek vezetői előnyösnek találták, ha egy adott térségért felelős munkatárs élőben hallja annak az országnak a külügyminiszterét, akiért elviekben házon belül felel, valamint alkalma nyílik találkozni a külügyminisztert kísérő delegációs tagokkal”.

Majd azzal folytatta: „szóval igen, mindig fel voltak töltve a széksorok.

Volt, hogy az ötven fős teremben húsz újságíró volt és harminc meghívott vendég, de volt olyan is, hogy három újságíró volt és negyvenhét vendég”.

Volt olyan külügyes, aki azt írta nekünk, hogy „egyszer szem- és fültanúja voltam, hogy a külügy sajtó főosztályáról egy kolléga lediktálta a jelenlévő MTI-snek, hogy mit kérdezzen”.

Paczolay szerint ilyen nem történt.

Mégpedig azért, mert „Szijjártó Péter minden eseményéről sajtóközleményt írtunk, illetve a teljes sajtótájékoztatót élőben adtuk a különböző internetes felületeken, így az MTI csak a legritkább esetben küldött személyesen tudósítót a Külügyminisztériumba”.

Vagyis az MTI nem is küldött tudósítót, mert majd úgyis átküldi a Külügyminisztérium, hogy miről volt szó.

Ugyanakkor Paczolay azt is írta, hogy „ettől független egyeztettünk a sajtótájékoztatókra érkező újságírókkal, hiszen sok más mellett ez is dolga volt a Sajtó Főosztálynak.

Az eseményre vonatkozóan ez kettő dolgot jelentett: minden esetben megkérdeztük, hogy lesz-e kérdésük, illetve lesz a látogatás témájától eltérő, általában belpolitikai kérdésük.

Ennek gyakorlati okai voltak, hiszen ha adott esetben nem voltak kérdések, akkor átírtuk a moderációs szöveget, kihúzva belőle a vonatkozó részt.

Másfelől, sok olyan eset volt, amikor a külügyminisztert, mint kormánytagot kérdezték belpolitikai eseményekről”.

A sajtófőnök szerint „az ilyen eseteket minden esetben jeleztük a minisztereknek, aminek három oka volt: a magyar fél számítson rá, hogy a bilaterális témák mellett, belpolitika is lesz.

A külföldi vendég türelmét kérjük, hiszen ránézve egy ilyen eset azt jelenti, hogy valóban statisztaként kell majd ott állnia és hallgatnia számára irreleváns témákat.

Végül pedig, erre az információra szüksége volt a protokollnak is, hogy ennek mentén ütemezzék át látogatás programját, hiszen a sajtótájékoztató hosszabb lesz, mint az előzőlegesen számolták”.

És kiderült azt is, hogy ha független újságírók nem is, de Budai Gyula mit keresett ott minden sajtótájékoztatón. „Budai Gyula lényegében a külügyminiszter minden tárgyalásán részt vett, így delegációtag volt, a delegációtagok pedig protokoll szerint részt vesznek a sajtótájékoztatókon, mivel az is a hivatalos program része” - indokolta meg az angolul és oroszul alapfokon beszélő miniszteri biztos állandó jelenlétét a sajtótájékoztatókon Paczolay. ]]>