Berlin kellős közepén található az Orosz Ház kulturális központ, amelyet egy francia belügyi dokumentum szerint az orosz titkosszolgálatok fedőszerveként is használnak.

Az intézményt működtető orosz állami ügynökséget az EU már 2022-ben szankciós listára tette, Németországban pedig évek óta vita folyik arról, hogyan és miért működhet tovább az intézmény.

A német kormány most azt vizsgálja, milyen jogi úton zárhatná be az Orosz Házat úgy, hogy Moszkva válaszul ne lehetetlenítse el a Goethe Intézet működését, és ne számolja fel az oroszországi német kulturális intézmények maradékát is.

A Checkpoint Charlie közelében, a Bundestag és a kormányzati negyed mellett a Friedrichstrassén csaknem 30 ezer négyzetméteren működik az Orosz Tudományos és Kulturális Ház.

A komplexumot 1984-ben, még az NDK idején nyitották meg, feladata akkor a szovjet–keletnémet barátság ápolása volt koncertekkel, filmvetítésekkel és könyvbemutatókkal.

A Deutsche Welle szerint az épület mára a letűnt német–orosz kulturális együttműködés egyik leglátványosabb maradványává vált.

Az intézmény még ma is kulturális központként mutatja be magát.

Könyvtár, mozi, nyelvoktatás, gyerekfoglalkozások és zenei programok működnek benne, az orosz nagykövetség pedig „Oroszország kulturális nagykövetségeként” hivatkozik rá.

A nagykövetség szerint az Orosz Ház évente mintegy 200 ezer látogatót fogad.

A Telegraph 2024 júliusában készült riportja is hétköznapi képet festett az épületről: akkor borscs szerepelt az étterem étlapján, a polcokon Tolsztoj és Dosztojevszkij mellett Harry Potter-könyvek és Marvel-képregények orosz fordításai sorakoztak, a földszinten pedig utazási iroda is működött.

A lap akkori beszámolója szerint a látogatók többsége Németországban élő orosznak tűnt.

Az intézmény jövője azonban már a német kormány napirendjén is szerepel: Berlin egyre komolyabban fontolgatja annak a Moszkvával kötött megállapodásnak a felmondását, amely az Orosz Ház működésének egyik jogi alapját adja.

A Kyiv Independent a Spiegelre hivatkozva a múlt héten azt írta, hogy a külügyminisztérium vizsgálja a vonatkozó nemzetközi szerződéseket, és „átfogóan és folyamatosan” elemzi, milyen jogi lehetőségei vannak az Orosz Ház ügyében.

Az Orosz Házat azonban nem független kulturális szervezet működteti, hanem a Rosszotrudnyicsesztvo, egy orosz állami ügynökség.

A szervezet egyik fő feladata az orosz nyelv és kultúra külföldi népszerűsítése, és világszerte több tucat hasonló központot tart fenn.

Az Európai Unió 2022-ben szankciós listára tette az ügynökséget, Brüsszel többek között azzal indokolta a döntést, hogy a szervezet hozzájárul annak a társadalmi narratívának a terjesztéséhez, amely legitimálja az elfoglalt ukrán területek Oroszországhoz tartozását.

A szankciók miatt a Rosszotrudnyicsesztvo EU-ban található vagyonát befagyasztották, és uniós jogi személyek elvileg sem közvetlenül, sem közvetve nem biztosíthatnak számára pénzt vagy más gazdasági erőforrást.

A német külügyminisztérium a Telegraphnak 2024-ben azt mondta, hogy a szankciók az ügynökség teljes uniós vagyonára kiterjednek.

Éppen ezért már évek óta vita folyik arról, hogyan működhet tovább egyáltalán az Orosz Ház.

A Zeit szerint a bankszámláit befagyasztották, bevételhez pedig csak az épület fenntartásához szükséges mértékben juthat.

Az Irish Times riportjában azt írta, hogy még az olyan hétköznapi tranzakciók is jogi kérdéseket vetnek fel, mint egy tányér borscs megvásárlása az intézményben.

A berlini ügyészség már évekkel korábban vizsgálni kezdte az esetleges szankciósértéseket.

A propaganda gyanúja konkrétabb esetekben is felmerült, az Orosz Ház mozijában például olyan, a holokausztról szóló filmet vetítettek, amely ukránokat nácikként ábrázolt.

Ez összhangban van a Kreml Ukrajna elleni háborús propagandájának egyik központi állításával.

A Telegraph korábbi riportja szerint az intézmény a 2022-es botrány után láthatóan ügyelt arra, hogy ne jelenítsen meg nyíltan politikai tartalmakat.

Ez azonban nem csillapította azokat a német politikusokat, akik már akkor is a Kreml propagandaeszközeként beszéltek róla.

A mostani vita viszont már nem egyszerűen propagandáról szól.

A WDR és a Süddeutsche Zeitung által ismertetett francia belügyminisztériumi dokumentum szerint az Orosz Házat „az orosz biztonsági szolgálatok fedőszerveként használják”.

Az irat Xenia Fedorova, az RT orosz propagandacsatorna franciaországi vezetőjének kiutasításával kapcsolatban került elő.

A dokumentum szerint Fedorova a berlini Orosz Ház irányítását készült átvenni.

Roderich Kiesewetter német parlamenti képviselő már korábban is azt mondta, hogy az Orosz Ház a Kreml „meghosszabbított karjaként” működik.

A Telegraphnak 2024 júliusában arról beszélt, hogy szerinte az intézmény nemcsak dezinformációt és propagandát terjeszt, hanem akár orosz ügynökök központjaként is szolgálhat.

Kiesewetter szerint az orosz kulturális intézményeket politikai eszközökként kell kezelni, és szükség esetén be kell zárni őket.

A történetet különösen kényelmetlenné teszi, hogy a német Digitális Minisztérium két főosztálya – egyik a távközlési hálózatok biztonságáért és ellenálló képességéért felelős szervezeti egység – éppen az Orosz Ház közvetlen szomszédságába költözik.

A kritikákra a minisztérium azzal reagált, hogy minden előírt biztonsági intézkedést betartanak, az alkalmazottak például nem használhatnak Bluetooth-billentyűzetet, nehogy kívülről befogják a jelet.

Az Orosz Ház ügye közben a berlini belpolitikába is bekerült.

Steffen Krach, az SPD főpolgármester-jelöltje az épület elé állt egy táblával, amin azt üzente a nagy lakáscégek kisajátítását követelő Die Linkének: „Ezt például kisajátíthatnánk, kedves Baloldal.

Benne vagytok?” Az Orosz Ház bezárása ugyanakkor jogilag sem egyszerű.

A német–orosz kulturális intézmények helyzetét több kétoldalú megállapodás szabályozza.

A Zeit szerint egy 2013-ban kötött, 99 évre szóló egyezmény alapján Németország fizeti a 29 ezer négyzetméteres berlini épület ingatlanadóját, évente mintegy 70 ezer eurót.

Ezt a szerződést rendes úton lényegében csak a futamidő vége előtt lehetne felmondani.

A Zeit szerint az intézmény használatát egy másik, 2011-es kétoldalú kulturális megállapodás szabályozza.

Ez ötéves periódusokra szól, és automatikusan meghosszabbodik, ha valamelyik fél legalább hat hónappal korábban nem mondja fel.

A DW ugyanakkor egy 1992-ben aláírt és 1993-ban hatályba lépett kulturális együttműködési egyezményt is említ, ami szintén automatikusan újabb ötéves időszakokra hosszabbodik meg.

A német kormány legfontosabb visszatartó ereje mindeddig azonban nem feltétlenül a jogi helyzet volt, hanem az oroszországi Goethe Intézet.

Berlin attól tart, hogy ha bezárja az Orosz Házat, Moszkva megtorlásként felszámolja a német kulturális jelenlét utolsó maradványait Oroszországban.

A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint a két intézményt kölcsönösségi elvre épülő államközi megállapodások kapcsolják össze: ahogy Németország engedélyezi az Orosz Ház működését, úgy Oroszország is békén hagyja a Goethe Intézetet Moszkvában.

Csakhogy a Goethe Intézet oroszországi működését Moszkva már így is drasztikusan korlátozta.

Miután Németország 2023-ban több tucat, diplomáciai státuszban dolgozó oroszt utasított ki, akikről a német biztonsági szolgálatok azt állították, hogy valójában az FSB-nek, a GRU-nak vagy az SZVR-nek dolgoztak, Oroszország válaszul jelentősen csökkentette a német állami intézmények engedélyezett személyzetét.

A FAZ szerint az oroszországi Goethe Intézet korábbi mintegy 200 alkalmazottjából mára mindössze 15 maradhatott, közülük csak kettőt küldtek Németországból.

Az intézet jelenléte ugyanakkor korántsem pusztán jelképes, ami azt is magyarázza, miért lavírozott Berlin éveken át az ügyben.

Moszkvában és Szentpéterváron könyvtárakat tart fenn, digitális szolgáltatásokat és nyelvtanfolyamokat működtet.

A FAZ szerint a Goethe Intézet oroszországi hálózatában évente mintegy tízezer ember tanul németül, vizsgapartneri hálózatán keresztül pedig évente körülbelül 22 ezer német nyelvvizsgát szerveznek.

A német külügyminisztérium szerint ezek az intézetek a háború, az elnyomás és az egyre erősebb propaganda közepette „a kevés megmaradt tér egyikét” jelentik, ahol még közvetlen kapcsolatot lehet tartani az orosz civil társadalommal.

Mindezek ellenére a DW szerint a német kormány azt vizsgálja, hogy a Moszkva által az elmúlt években bevezetett korlátozások után egyáltalán milyen alapon lehet továbbra is a két ország közötti kulturális kölcsönösségre hivatkozni.

Emellett a politikai hangulat is változni látszik, a Kyiv Independent és a Zeit szerint a német kormány eddigi óvatos álláspontját befolyásolhatta az augusztus eleji lipcsei drónincidens .

A város repülőterén, az ott állomásozó ukrán Antonov szállítógépek közelében egy bombával felszerelt drónt találtak.

Egyelőre nincs bizonyíték arra, hogy Oroszország állt volna az eset mögött, német részről azonban felmerült az orosz szabotázs lehetősége, Alexander Dobrindt belügyminiszter pedig „hibrid támadási forgatókönyvről” beszélt.

Ha a német kormány végül a felmondása mellett dönt, az Ukrajna teljes körű lerohanása óta először teremthet valódi lehetőséget arra, hogy bezárják a Friedrichstrasse egyik legfeltűnőbb, még az NDK korszakából megmaradt orosz intézményét.

Cím feletti kép: SOEREN STACHE/dpa Picture-Alliance via AFP ]]>