A gyermekek és fiatalok mentális egészsége ma Magyarországon az egyik legsürgetőbb társadalmi és gyermekjogi kérdés.

Miközben egyre több gyerek küzd szorongással, magánnyal, depresszív tünetekkel, önsértéssel, evészavarral vagy pszichoszomatikus panaszokkal, a magyar ellátórendszer kapacitása, finanszírozása és szervezettsége nem tart lépést az igényekkel.

Az UNICEF Magyarország – a Gyermekjogi Civil Koalíció szakpolitikai javaslatainak részeként – olyan ajánláscsomagot tett közzé, amely hat kulcsterületen fogalmaz meg rendszerszintű megoldásokat.

Miért vannak ennyire rosszul a gyerekek és a fiatalok?

Milyen területeken volna szükség azonnali változásra?

Ezekről és még megannyi másról beszélgettünk Szlankó Violával, az UNICEF Magyarország gyermekvédelmi igazgatójával.

Az állami ellátás leginkább a krízisekre tud koncentrálni A számok kétségbeejtőek: világszerte minden hetedik 10–19 éves diagnosztizálható mentális zavarral él, a 15–19 évesek között az öngyilkosság Európában a második vezető halálok.

A magyarországi helyzetről ugyanakkor nehéz számokat említeni, hiszen jelenleg nincs egységes, országos kép a gyerekek mentális állapotáról, a problémák okairól, a várólistákról és a hozzáférési különbségekről is csak szórványos információk érhetők el.

Annyit azért a kevés elérhető adatból is tudunk, hogy Nyugat-Európához képest sokkal kevésbé elérhetők a gyerekek vagy családok számára a pszichológiai ellátások.

Magyarországon tulajdonképpen evidencia, hogy az állami ellátás tele van vagy túlterhelt, és csak krízis esetekre koncentrál.

A magánellátás pedig a legtöbb ember számára megfizethetetlen – de egyébként már az is tele van.

A tapasztalataim szerint már magánterapeutákhoz sem nagyon lehet küldeni gyerekeket és családokat, azt mondják, hogy várólistájuk sincs igazából.

Varga Jennifer / 24.hu The post Mit tehetünk azért, hogy ne legyenek ennyire rosszul a gyerekeink? first appeared on 24.hu .