Negyedik éve írja meg a 444 rendszeresen a legjobb magyar férfi biciklista karrierjének állását. 2023-ban , 2024-ben és 2025-ben tavasz végén írtunk arról, hogy merre és hogyan tekert Valter Attila, mivel a sportnak eleve az a főszezonja, ráadásul a magyar bringás egyébként is az év első hónapjaiban teljesített jobban.

Idén viszont olyan gyengére sikerült a tavaszi menete, hogy a felelős értékeléssel októberig, az utolsó profi bicikliversenyekig kellett várni. 2025 májusában ott hagytuk abba, hogy „egyértelmű, hogy Valter nem fejlődött 2024-hez képest, sőt, a 2023-as tavasznál sem jár előrébb”.

Ami után le is vontuk a következtetést, hogy a Vismánál, a sportág egyik legjobb csapatánál harmadik szezonját töltő Valter Attilának váltania kellene: „A karrierje megrekedését jelentő 2025-ös tavasz után egyszerűen nehéz elképzelni, hogy a Vismában maradva 2026-ban Valter Attila nagyot lépne előre.

Egy új csapatban viszont új lehetőségek nyílnának meg, ami valószínűleg kicsit fel is rázná a magyar bringást.

Az eligazolást még úgy is érdemes lenne vállalni, hogy ez jó eséllyel azt eredményezné, hogy a 2025-ös ősze még a tavaszinál is jóval csendesebb lenne számára a Vismánál.” Az azóta eltelt közel másfél évben nem minden teljesült ebből.

A 2025-ös csendes ősz és az átigazolás igen, de ami messze a legfontosabb lett volna, a felrázódás sajnos nem.

Valtert a Visma 2024-ben a három nagy háromhetes verseny közül kettőre, a Giro d’Italiára és a Vuelta a Espanára is elvitte, de 2025-ben egyikre sem.

A szezon második felében igazán nagy versenyre el sem jutott, amit még lehetett a csapatra fogni, de azt már nem, hogy az a Valter, aki az előző három évben megnyerte a magyar országúti bajnokságot, júniusban itt csak nyolcadik tudott lenni.

A rossz eredményeket azonban feledtetni tudta, hogy 2025. augusztus 1-jén, mindjárt az átigazolási szezon legelső napján bejelentették, a Bahrain Victorioushoz igazol.

A Bahrain a sportág négy-öt topcsapatával (köztük a Vismával) költségvetésben és eredményekben sem versenyezhet, és nem is volt olyan bringása, aki a legnagyobb többhetes vagy egynapos versenyeken végső győzelemért hajthatott.

Éppen ezért ideális választásnak tűnt Valter számára, akiről ezt írtuk a csapatváltás mellett érvelő cikkünkben: „egy megbízható, képességei alapján a középmezőnybe tartozó, ambiciózus bringásnak két álma kell, hogy legyen.

Egyszer azért nyerni valamit, és elindulni a Tour de France-on.” Valter három vismás szezonjában nagyon ritkán tekerhetett saját magáért, mivel alapvetően a csapat valamelyik sztárját kellett segítenie.

A Bahrainnek ilyenje nem volt, csak olyan bringásai – a baszk Pello Bilbaótól a szlovén Matej Mohoricig –, akik magányos harcosként, a gyakran kaotikus versenyek zavarosában képesek akár nagyon komoly versenyeken is győzni.

Valternek egy ilyen csapatban volt esélye a vízhordó szerep helyett győzelmekért hajtani, és bekerülni akár a Bahrain nyolctagú Tour-csapatába is.

A szezon végén, amikor Valter Attila már nyíltan beszélhetett a vismás időszakről, több interjúban is említette, hogy mentális gondok és a vérképében is meglátszó, makacs gyomorproblémák hátráltatták a 2025-ös versenyeken, ezért sikerült ez az éve gyengébben, mint a holland csapatnál töltött első kettő.

A téli holtszezonban lelkesen és optimistán nyilatkozott az átigazolásról és az előtte álló 2026-os szezonról.

Az Eurosportnak azt mondta , „a jövőben sokkal többet szeretnék elérni, sokkal többet szeretnék magamért versenyezni, és azt éreztem, hogy ezt ebben a közegben már nem fogom tudni meglépni.

Szeretnék még tovább fejlődni, ezért már az év eleje óta gondolkodtam azon, hogy milyen irányt vegyen a karrierem.” A Cyclingnews nemzetközi szakportál Valter karrierjének állásáról írt alapos cikkéből ekkor az is kiderült, hogy a Visma már 2025 elején közölte a menedzserével, hogy tárgyalhatnak más csapatokkal.

Valter szerint több kérője is volt, de végül a Bahraint választotta.

A Telexnek pedig a 2026-os szezon előtt azt mondta , hogy „csalódott lennék, ha 2026-ban nem indulnék a Tour de France-on.” Valter idei évével végül az volt a legkisebb gond, hogy nem indulhatott el a messze legnagyobb kerékpárversenyen.

Egyáltalán nem szégyen kimaradni egy Bahrain-szintű csapat júliusi keretéből.

A baj inkább az, hogy a magyar bringás 2024-ben megrekedő, majd tavaly lejtőre kerülő karrierje 2026-ban gyakorlatilag kisiklott.

A 2025-öt megelőző négy szezonban bőven volt mire büszkének lennie. 2021-ben a Girón három szakaszon viselhette a rózsaszín trikót, és végül 14. lett. 2022-ben negyedik lett az egyik legrangosabb egynapos versenyen, a Strade Bianchén. 2023-ban ugyanitt ötödik, a hasonló presztízsű Fleche Wallonne-on 11.

A Girón 2024-ben a 22. helyen zárt, a párizsi olimpián pedig a magyar kerékpársport történetének legnagyobb sikerét érte el, amikor Vas Kata Blankához hasonlóan negyedik lett az országúti mezőnyversenyben.

Karrierjének lefelé tartó ívét a legjobban éppen kedvenc versenyén, a március elején Toszkánában, részben murvás földutakon rendezett Strade Bianchén nyújtott teljesítménye demonstrálja.

Egy negyedik és egy ötödik hely után 2024-ben 19., 2025-ben 22., 2026-ban már csak 70. lett.

Pedig a szezon legeleje nem indult rosszul: februárban, a Strade sok szempontból kistestvérének számító spanyol Clasica Jaénen a dicséretes 10. helyen végzett.

Nyilván ő sem gondolta, hogy az lesz az egész szezon csúcspontja.

Valter tavaszi szezonját már a tervezőasztalon elrontották.

Nem tudhatjuk, hogy mennyire kérte ő, illetve mennyire osztotta be így a Bahrain, de azokon a belga egynapos versenyeken indították, amik a legkevésbé fekszenek neki.

A barátságtalan flamand kora tavaszban, szűk utakon és macskaköves emelkedőkön rendezett versenyeken az első kilométertől kezdve vérre megy a küzdelem, pihenő egyáltalán nincs, viszont nagyon kell helyezkedni.

Mindehhez olyan speciális képességek kellenek, amik Valternek soha nem voltak meg, és az ezeken a versenyeken nyújtott teljesítménye alapján soha nem is lesznek meg.

Az Omloop Nieuwsbladot és az E3 Saxo Classicot még becsületesen végigtekerte, de célba csak percekkel az élmezőny után ért.

Az eredeti programjában még szereplő, egyfajta flamand nemzeti ünnepnek számító, iszonyatosan nehéz flandriai körversenyen április elején már el sem indult.

Ő is és a Bahrain vezetői is ráébredhettek, hogy nem oda való.

Igazából csak az a kérdés, hogy ez miért nem volt világos mindannyiuk számára már akkor, amikor leigazolták.

A tavasz második felében Valter három egyhetes versenyen (Baszkföld, Svájc, Romandia) és néhány egynaposon tekert teljességgel észrevétlenül a bolyban.

A Bahraintől megkapta a lehetőséget, hogy azon a Tour de Hongrie-n is indulhasson, ahol 2020-ban még összetett győztes lett.

Idén a kilencedik hely jött össze, de még így is ez volt a legjobb 2026-os többnapos versenye.

Mindenképp jobb eredmény volt, mint az országos bajnokságon a mezőnyversenyen elért 8. hely és az időfutamon szerzett bronzérem.

A júliusi Tour de France-t megelőző hetekben komoly találgatás ment az ilyesmi iránt érdeklődő magyar drukkerek közt, hogy vajon elviszik-e a versenyre.

Voltak jól értesültek, akik teljes bizonyossággal állították, hogy 28 évesen, profi karrierje hetedik évében végre indulni fog.

Csak Valter és a csapat vezetői tudnák megmondani, hogy a magyar versenyző mennyire volt közel a francia rajthoz, mindenesetre a tény, hogy őt nem, de a 35 éves lengyel Kamil Gradeket elindították, ami jól jelezte, hogy a Bahrainnél melyik polcra tették első szezonjában a magyar bringást.

Valter így június és augusztus vége között összesen egy versenynapot teljesített, a San Sebastián-i egynapost, ahol nem sikerült célba érnie.

Nyár végén viszont megkapta a lehetőséget, amit 2025-ben a Vismánál már nem, és ismét indulhatott háromhetes versenyen, még ha a legkevésbé rangos Vueltán is.

A spanyol körverseny minden évben a szezonban addig alulteljesítő, esetleg új szerződésre hajtó biciklisták utolsó lehetősége villantani valamit, ennek így kellett volna lennie Valter esetében is.

De nem így lett, volt nemzetközi válogatás, ahol a magyar bringás a Vuelta legnagyobb csalódásai között szerepelt azzal a gúnyos megjegyzéssel, hogy: „egyetlen fontos pillanata az volt, amikor meleg teát szolgált fel a jégeső elől egy szállodába bemenekülő versenyzőknek.

A Bahrainnak nagyon erős versenye volt, de Valter sokszor lemaradt.” Mentő körülménynek annyit lehet felhozni, hogy a Bahrain valóban erős Vueltájának következtében a talán komolyabb személyes ambíciókkal érkező Valternek a csapat legjobbjait kellett segítenie.

Egyrészt a hegyi összetettben győztes kolumbiai Santiago Buitragót, másrészt a Vuelta felfedezettjét, az egyik hegyi szakaszon első, a végső összetettben hetedik helyen záró, alig 20 éves új szlovén csodagyereket, Jakob Omrzelt.

De ez még így is kevés kifogásnak.

Valter a teljes Vueltán észrevehetetlen volt, pedig a Tadej Pogacar bukása után – domináns csapat hiányában – egyszerre széteső és szórakoztatóvá váló versenyen több szakaszon is több tucat versenyző tudott szökni.

Neki nem sikerült, majd 2026-as szezonja utolsó versenyén, a kanadai világbajnokságon több mint 100 kilométerre a cél előtt már leszakadt a bolytól, és nem is mehetett végig.

Egy héttel később, az október eleji Európa-bajnokságon aztán lemondta az indulást.

Nincs mit szépíteni: Valter 2026-os teljesítménye jelentősen alulmúlta azt, amit a szezon eleji nyilatkozatai alapján elvárt magától.

Azoknak is csalódniuk kellett, akik abban bíztak, hogy az egyetlen UCI WorldTeam-szerződéses magyar biciklista a Visma béklyóitól megszabadulva szárnyalni kezd.

Valternek nem sikerült visszatérnie 2021–23 közötti szintjére sem. 2027, második bahraines szezonja nagyon fontos lesz a számára, ekkor fog eldőlni, hogy van-e még helye a 18 csapatos WorldTeam-elitben.

Ha jövőre nem bizonyít, 2028-ban ismét úgy járhat, mint 2025-ben: már az év elején közlik vele, hogy nyugodtan tárgyaljon más csapatokkal a hároméves szerződése utolsó évében.

És akkor nem Bahrain-szintű csapatok lennének a már 30 éves, évek óta alulteljesítő Valter kérői, hanem szerencsés esetben egy gyenge WorldTeam, de inkább valamelyik alsóbb kategóriás csapat.

De hogyan bizonyítson Valter?

Ehhez először is reális célokat kell kitűzni, és nem flandriai körversenyekkel kerülni reménytelen helyzetbe.

Omrzel felbukkanása akár szerencse is lehet a magyar számára, mert belőle a Bahrain megpróbál komoly összetettmenőt nevelni, és ahhoz szükség lesz olyan segítőkre, amilyen Valter már volt Roglic, Kuss és Vingegaard mellett a Vismában.

Bár néhány éve a Stradékon, majd a 2024-es olimpián felszabadultan versenyezve tudott nagy egyéni eredményt hozni, két rossz szezon után erre kisebb az esély.

Vízhordóként egyszerűbb a feladat, aminek rendszeres teljesítésével még mindig nem kizárt egy Tour de France-indulás sem. 2027-ben nemcsak az fog eldőlni, hogy mire lehet még képes Valter, hanem az is, hogy továbbra is ő lesz-e a legjobb magyar bringás.

Idén ez már nem volt teljesen egyértelmű.

Magyar bajnoki címeinek köszönhetően a még csak 20 éves Takács Zsombor már több UCI-pontot szerzett nála a szezonban.

Jól teljesített a szintén 20 éves Vas Barnabás és az egy évvel idősebb Feldhoffer Bálint is, aki a Bahrain kölyökcsapatában teker.

Egyáltalán nem kizárt, hogy hamarosan ők is bekerülhetnek egy WorldTeam-csapatba, és akkor már róluk – vagy esetleg róluk és Valterről – kell majd írni ezeket a cikkeket, évente értékelve a magyar kerékpársport legjobbjait. ]]>