A probléma egész biztosan nem azzal van, hogy a szakmai szürkeállomány nem megfelelő.

Ez nemcsak a mai napig igen magasan jegyzett olasz edzőkre és játékosmegfigyelőkre igaz, hanem a sportvezetőkre is.

Ha valamiért, akkor a szakembereik rendkívüli találékonyságáért még a legsötétebb időkben is megérte követni az olasz futballt.

Az első részben pedzegetett anyagi nehézségek az UEFA pénzügyi fair play szabályainak köszönhetően lényegében bebetonozódtak a 2010-es évekre, és emiatt általában egy marék szotyiból kellett csapatot építeniük az olasz kluboknak.

Négy BL-döntő – igaz, mindegyik vesztes Ha pedig kivételesen tudtak olyan „sokat” költeni, hogy a fizetésnél a POS-terminál már elkérje a PIN-kódot, akkor egészen nagy dolgokat is elértek.

Ennek fő letéteményese korunk legkiválóbb sportigazgatója, Giuseppe Marotta , akinek igazolásaival az Inter és a Juventus is bejutott két-két BL-döntőbe 2015 és 2025 között (igaz, a négyből egyet sem nyertek meg az olaszok).

Általa kerültek az említett klubokhoz a 2012-es és 2021-es Eb-döntős csapatok olyan későbbi klasszisai, mint Leonardo Bonucci , Andrea Barzagli , Alessandro Bastoni vagy Nicolo Barella .

A futballszakmai hozzáértés tehát megvolna.

Mégis elég néhány rémegyszerű kérdést feltenni, és máris világossá válik, hogy nagy a baj: Miért ritkaság, hogy egy olasz fiatal hamar kezdő lesz egy topcsapatban?

Miért nincs semmilyen poszton minőségi olasz támadójátékos?

A trendekkel teljesen szembe menve miért van ennyire kevés bevándorló a válogatottban?

The post Melyik országban születnek a jövő olasz válogatott játékosai? first appeared on 24.hu .