Egy tanulmány szerint, ha az Egyesült Királyság átállna az ökológiai szabadtartású modellre, az 2 316 000 tonna szén-dioxidnak megfelelő üvegházhatásúgáz-kibocsátással járhatna, míg egy teljes egészében ketreces rendszerben a kibocsátás 1 184 000 tonna szén-dioxid lenne.

Ennek az az oka, hogy az ökológiai szabadtartású rendszerekben ugyanannyi tojás előállításához több tyúkra van szükség, mivel a ketrecben élő madarak általában hatékonyabban termelnek.

A Royal Society Open Science című folyóiratban megjelent tanulmányban a brit kutatók baromfitelepek adatait vizsgálták, hogy kiszámítsák az olyan környezeti hatásokat, mint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás, a földhasználat és a különböző típusú szennyezések.

Olyan állatjóléti mutatókat is elemeztek, mint az elhullási arány, valamint az, hogy meghatározott mennyiségű tojás előállításához hány tyúkra van szükség.

Az ökológiai szabadtartású termelés bizonyult a legrosszabbnak a vizek eutrofizációjára – vagyis túlzott tápanyag-terhelésére és az ebből fakadó algásodására –, valamint a savasodásra és a földhasználatra gyakorolt lehetséges hatások szempontjából is.

A kutatók szerint a tyúkok elhullási aránya szintén az ökológiai szabadtartásban volt a legmagasabb.

A tanulmány azonban 2009–2010-es adatokat használt, amit a kutatók maguk is korlátozó tényezőként ismertek el, mivel ezek az adatok nem tükrözik a tojástermelés újabb fejleményeit.

A kutatás más környezeti hatásokat, például a növényvédő szerek használatát vagy a biodiverzitást sem vette figyelembe. ( Guardian ) ]]>