A patrióta megszólalók gyakran tiltakoznak, mikor a berendezkedő új hatalom rendszerváltásnak nevezi az április óta zajló hatalomváltást.

A patrióták hangsúlyozzák, hogy az a közjogi és politikai keretrendszer, amely április 12. előtt meghatározta az életünket, minden elemében demokratikus volt, és a rendszerváltás gondolatának a közvélekedésbe plántálása csupán arra szolgál, hogy a legitim politikai ellenfelekkel szembeni törvénytelenségeket igazolják vele.

Ha azonban jobban belegondolunk, éppen ez az érvelés az, ami arra mutat, hogy valóban rendszerváltás zajlik: a törvényesből a törvénytelenség rendszerébe.

Hiszen nincs becsületes ember, aki ne ismerné el, hogy például a köztársasági elnöknek az alaptörvénybe írott egyetlen mondattal való eltávolítása törvénytelen.

A korábbi miniszterelnök és a korábbi képviselők újraválaszthatóságának megtiltása törvénytelen.

Az Alkotmánybíróság tagjai egy részének mandátumuk lejárta előtti eltávolítása törvénytelen.

Az új vagyonhivatal eljárásával szemben a jogorvoslat megtiltása törvénytelen.

A jelenlegi miniszterelnöknek az a bejelentése, hogy puszta gyanú alapján elkobozható lesz az a vagyon, ami „feltehetően” bűncselekményből származott, törvénytelen.

Az új hatalom politikája út a törvénytelenségbe.

Ilyen átalakulásra, ilyen rendszerváltásra volt már példa Magyarországon, 1948-ban.

Ez volt a fordulat éve, amikor fölszámolták az ellenzéket, végigvitték az államosítást, átalakították a közigazgatást, „átállították” az oktatást és a kultúrát.

Igaz, a vármegyéket csak egy évre rá nevezték át megyékké, az ÁVO-ból pedig két évre rá szerveződött az ÁVH, a legfontosabb döntések azonban már megszülettek.

Ha ma rendszerváltás zajlik Magyarországon, az csak ilyen értelemben lehetséges.

Törvénytelenségekkel törvényes rendet létrehozni ugyanis nem lehet, csak törvénytelent.

És aki ebben aktív szerepet vállal, annak tudnia kell, hogy személy szerint legalábbis erkölcsi, de meglehet, hogy jogi felelősséget is visel a tetteiért. (Demokrata)