A science shop első hallásra úgy hangzik, mint valami elrejtett ajándékbolt a természettudományi kar alagsorában.

Valójában egy izgalmas és változatosan értelmezett reakció arra az aktuális kérdésre, hogy mit kezdhet egymással az egyetem, a civil társadalom és egy csapat hallgató, akik beadandó írása helyett olyan dologgal foglalkozhatnak, aminek társadalmi hatása is van.

Július elején tartották Gdańskban a 11.

Living Knowledge konferenciát , ahol magyarországi science shop vagy közösségi tanulási projekteket megvalósító egyetemek, civil szervezetek is szép számban képviseltették magukat.

A Gdański Egyetem egyik konferenciatermében ülünk, ahol arról beszélnek, hogyan lehet az egyetemi kurzusokból társadalmi szervezetek számára is használható tudást létrehozni.

A kérdés elsőre technikainak tűnik: hogyan talál egymásra egy hallgatói csoport, egy oktató és egy civil szervezet?

Valójában azonban ennél sokkal nagyobb a tét.

Az, hogy az egyetem képes-e még társadalmi szempontból hasznos közintézményként viselkedni.

A science shop (nincs erre egyelőre honosított fogalom, talán a közösségi vagy részvételi tanulás kifejezések írják le a legjobban magyarul) olyan modell, amelyben nem az egyetem találja ki, hogy mit akar kutatni, hanem civil társadalmi szereplők artikulálnak valós problémákat, ezekből vizsgálható kérdések lesznek, majd hallgatók, oktatók és kutatók dolgoznak rajtuk, lehetőleg úgy, hogy az eredmény a civil partner számára tényleg használható legyen.

A Living Knowledge Network meghatározása szerint a science shopok olyan kisebb, kutatási tapasztalattal rendelkező szerveződések, amelyek különböző tudományterületeken végeznek vizsgálatokat, általában ingyenesen, az egyetem erőforrásait használva, állampolgárok és helyi civil társadalmi szereplők számára.

A lényegük, hogy a civil társadalom tudásigényére válaszolnak, ez pedig nagyban megkülönbözteti őket a hagyományos tudástranszfer-formáktól (mint amilyen egy hagyományos elméleti egyetemi kurzus).

Ezek a kutatások függetlenek, részvételiek, tehát olyan folyamatként képzelhetjük el, amiben a résztvevők formálják is a kutatás és a tanulás útját.

A gdański Living Knowledge konferencia egyik fontos üzenete, hogy a science shop nem elszigetelt, rigid egyetemi módszer, hanem egy tágabb tanulási és kutatási elképzelés ernyőfogalma.

A különböző előadásokban és workshopokban egymás mellett bukkant fel a community-engaged learning, a service learning, a citizen science, a participatory action research, a co-design, a living lab, a science hub és a storytelling eszközarzenálja, ami segítheti az akadémiai perspektíva kinyitását, a civil társadalom integrálásának lehetőségét, az erőforrások és kihívások összekapcsolását.

A módszerek más-más hagyományból érkeznek, de közös bennük, hogy a tudást és az ahhoz kapcsolódó kutatást nem az egyetem kizárólagos termékének tekintik.

A science shop modell történetileg Hollandiából indult az 1970-es években, majd az 1980-as években terjedt el Európában.

Alapgondolata a