Európán jeges rémület lett úrrá 1453-ban, amikor II. (Hódító) Mehmed oszmán szultán elfoglalta Konstantinápolyt.

Mindenki tudta, hogy nem fog itt megállni, csak idő kérdése, mikor vezeti egyre hatalmasabb birodalma haderejét nyugatnak.

Nem kellett sokat várni, a szultán 1456 tavaszán kiadta a parancsot, az anekdota szerint úgy fogalmazott, reggelijét Nándorfehérváron, ebédjét Budán, vacsoráját pedig Bécsben fogja elfogyasztani.

A magyar királyi tanács épp ülésezett 1456 áprilisában, Hunyadi János újabb törökellenes hadjáratról győzködte az urakat, amikor megérkezett az oszmán hadjárat híre.

A Duna és a Száva összefolyásánál fekvő Nándorfehérvár, a mai Belgrád hadászati szempontból a Magyar Királyság kapuja volt, az ország „lágy, hasi részének” legfontosabb erődítménye, amelynek felhasításával az ellenség előtt nyitva áll az Alföld, hazánk „védhetetlen” síkvidéke egész a fővárosig és még tovább.

Gyorsan meg is született a döntés: támadás helyett védekezni fogunk, Nándorfehérvár a magyar végvárrendszer kulcseleme európai összehasonlításban is modern, jól felszerelt erődként várta az ostromot.

A védelmet Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály vezette, a védők számáról még becslésekkel sem rendelkezünk.

A szultáni had 1456. július 4-én kezdte az ostromot úgy, hogy hajóblokádot építettek ki a Dunán, a Száván azonban nem, illetve elmulasztották a vár teljes körbekerítését.

Az ostrom részletei sem ismertek, pontosabban annyi verzió kapott róla lábra, hogy a teljes valóságot ma már nehéz visszafejteni.

A legvalószínűbb, hogy az oszmánok bevett ostromtaktikájukat alkalmazták: kinéztek egy vagy néhány falszakaszt, amelyen keresztül rohamot terveztek, és azt próbálták ágyútűzzel lerombolni, hogy aztán a várárkot feltöltve benyomulhassanak.

Ezeket lőtték napokig, esetünkben akár tényleg több mint két hétig.

Közben július 14-én Hunyadi szétverte a török hajózárat, ettől kezdve a vár úgynevezett folyami kapuján keresztül szabadon vihettek be embert és utánpótlást, így valójában Mehmedék kerültek nehéz helyzetbe.

Végül július 21-én a törökök abbahagyták az ágyúzást, az éj leple alatt olyan közel húzódtak a lerombolt falszakaszhoz, amennyire csak tudtak, pirkadatkor pedig megindult a végsőnek szánt roham.

Hunyadi János azonban – aki 14-étől már a várban tartózkodott – felkészült: visszavonta embereit a falakról, lovasait elrejtette a várban, a hajnalban nagy hévvel érkező janicsár tömeg azt hitte, elmenekültek előlük.

Aztán adott jelre a magyarok hirtelen támadásba lendültek, és kiszorították őket a várból.

Valójában tőrbe csalták a támadókat. „Odakint”, a Száva bal partján a Kapisztrán János ferences szerzetes vezette keresztes had katonái észrevették a menekülő törököt, és nagy hirtelen átkeltek a folyón, rávetették magukat az ellenségre.

Hunyadi valószínűleg nem akarta üldözni az oszmánokat, ám a keresztesek akcióját látva a segítségükre sietett, és tovább szorította őket.

Az összecsapást követően mindenki visszavonult, július 23-ra virradóan pedig az oszmánok szedték a sátorfájukat, és reggelre elvonultak Nándorfehérvár alól.

Ez a győzelem kétségkívül a magyar történelem egyik legnagyobb diadala volt, hiszen Hunyadiék azért mégiscsak a szultáni sereget futamították meg, ami előttük csak nagyon keveseknek, utánuk pedig sokáig senkinek nem sikerült.

További cikkeink Hunyadi koráról: Ki volt valójában Hunyadi János?

Ezért tűzték lándzsára Ulászló király fejét Vlad Dracul a magyar király embere volt Már a kortársait is megdöbbentette Karóbahúzó Vlad, azaz Drakula kegyetlensége Ki volt valójában Brankovics Mara?

Cillei Ulrikot megölték, Újlaki Miklós királyként halt meg Ki volt valójában a Hunyadi mellett harcoló Kapisztrán János?

Hunyadi-mánia: ki volt valójában Dugovics Titusz?

Nándorfehérvári vereség – mi történik, ha Hunyadi veszít?

The post Ez volt a legnagyobb magyar diadal first appeared on 24.hu .