A történelemkönyvek általában lezárják a Habsburg–török háborúk ismertetését az 1699-es karlócai békével, amely szentesítette a török hódoltság megszűnését a Magyar Királyság majdnem teljes területén (a Temesköz végül az 1718-as pozsareváci békével került magyar kézre).
Néhány évtizeddel később is sor került azonban még egy osztrák–török háborúra, amely ugyan katonai viszonylatban valóban nem járt jelentős eredménnyel, egyéb következményei viszont komoly hatást gyakoroltak az Osztrák Császárság (és ezen keresztül Magyarország) történetére.
József vezette a hadat A már jó ideje gyengülő Oszmán Birodalom fokozatosan vesztette el európai területeit a 17. századtól, időnként azonban egy-egy ambiciózusabb szultán kísérletet tett a folyamat visszafordítására.
Így volt ezzel az 1774 és 1789 között uralkodó I.
Abdul-Hamid is, aki a birodalom távoli vidékein aratott győzelmei után úgy döntött, az állandó fenyegetést jelentő Oroszország ellen is felveszi a kesztyűt.
Katasztrofális diplomáciai érzékről tanúbizonyságot téve azzal provokálta ki a háborút, hogy 1787 augusztusában börtönbe vetette az isztambuli orosz követet, amelyre II.
Katalin orosz cárnő természetesen hadüzenettel válaszolt.
Ez lehetővé tette Oroszország számára, hogy az összecsapást védekező háborúként „adja el”, és legfontosabb szövetségesét, II.
József császárt is hadba lépésre szólítsa fel.
Jó kérdés, hogy az osztrák császár miért nem utasította el a felkérést.
A Habsburg Birodalom súlyos gazdasági-politikai válságban volt, és II.
József abszolutista reformpolitikája kemény ellenállást váltott ki – nem utolsósorban a magyar rendekből.
Külpolitikai téren sem volt éppen nyugodt a helyzet, a birodalom számára egyre nagyobb kihívást jelentett az erősödő Poroszország, amellyel az előző években több háborút is vívott.
József talán valóban úgy gondolta, az 1781-ben Oroszországgal kötött szövetség kötelezi őt a háborúba belépésre, talán a belpolitikai nyomást remélte enyhíteni egy dicsőséges hadjárattal, mindenesetre hadat üzent, sőt, személyesen vezette csapatait a Balkánra.
Minimális eredmények Csakhogy későn, mivel a mozgósítás lassan haladt, így a török csapatok a háború elején szinte akadály nélkül nyomulhattak be a Bánságba, ráadásul behurcolták magukkal a Balkánon pusztító járványokat is.
Az 1788. szeptemberi karánsebesi csatában a helyzet odáig fajult, hogy a teljesen megzavarodott császári csapatok az éjszakai sötétségben egymás ellen vívtak öldöklő küzdelmet.
Nem csoda, hogy II.
József belpolitikai pozíciója nemhogy erősödött volna, hanem a háború csak újabb olajat öntött az elégedetlenség tüzére, különösen az amúgy is kiürülőfélben lévő államkincstárra rótt újabb terhei miatt.
A teljes megaláztatástól Ausztriát végül a korabeli császári hadsereg legtehetségesebb főtisztje, Ernst Gideon von Laudon tábornok mentette meg, aki 1789-ben sikeres hadjáratot vezetett Szerbia területére, hosszú ostrom után Belgrádot is bevette.
Ez azonban nem sokat segített már II.
Józsefen, aki 1790 februárjában a táborban elkapott betegség következtében elhunyt, az általános elégedetlenség hatására pedig a legtöbb intézkedését visszavonta a halála előtt.
Mansfeld, Johann Georg / MNM II.
József halála.
Lipót igyekezett gyorsan lezárni a háborút, ezért a calafati győztes csata után fegyverszünetet ajánlott, majd 1791. augusztus 4-én megkötötte az időközben trónra kerülő III.
Szelim szultánnal a szisztovói békét.
Az egyezmény az osztrák sikerek ellenére csak minimális területnövekedést jelentett a Habsburg Birodalom számára, néhány határmenti területen kívül a konfliktus előtti állapotokhoz tért vissza – Belgrád is újra török uralom alá került.
A szisztovói béke II.
József balsikerű reformkísérletén túl az osztrák–török háborúk sorát is végleg lezárta.
Ausztriának a francia forradalmi, majd a napóleoni háborúk során már nem volt ereje arra, hogy a Balkánon hatalmi igényekkel lépjen fel, a 19. század második felétől pedig az egykori ellenségek egyre inkább szövetségesekként igyekeztek a Fekete-tenger térségében és a Balkán-félszigeten az orosz befolyás növekedését megakadályozni.
A legfrissebb történelmi cikkek a History magazintól: Olaszország hőse lett a magyar ezredes Hitler tényleg nem gratulált a fekete olimpiai bajnoknak? 210 méteres hajóval kötötték össze Európát és Amerikát A kínai pártvezetés elhallgatta a legpusztítóbb modern földrengést Ravasz csellel győzték le a Latin Császárságot The post Ez volt az utolsó háborúnk a törökökkel first appeared on 24.hu .


Vélemények és hozzászólások
Vitatkozz a témáról kulturáltan. A hozzászólásokra a közösségi irányelveink és az adatvédelmi tájékoztató vonatkozik.