Hosszú évtizedeken át Spanyolország volt az ország, ahol a legnagyobb különbség volt a klubcsapatok és a nemzeti futballválogatott teljesítménye közt.

A világ messze legsikeresebb klubjához, a Real Madridhoz, majd a játékot megújító Barcelonához nem tudott felnőni az ezek játékosaira épülő nemzeti csapat. 2008-ban azonban nagyot fordult a történelem, és a 21. század legsikeresebb válogatottja a spanyol lett, három Európa-bajnoki, és most már két világbajnoki címmel.

A 2026-os vébé egyik nagy sztorija a három, történelmileg legnagyobb válogatott zsákutcába futása volt, de most már az is látszik, kik kerülnek helyükre a futballrendszerváltás után. 2008-ban két olyan dolog történt a spanyol fociban, ami örökre megváltoztatta a sportot, nem csak az országban, hanem az egész világon.

Egyrészt végre sikerült az 1964-es, csak elődöntőből és döntőből álló Európa-bajnokság után ismét megnyerni az ekkor már sokkal komolyabb kontinenstornát, valamint Pep Guardiola, a csapat korábbi játékosa ült le a Barcelona kispadjára.

Az azóta eltelt lassan két évtizedben a spanyol klubok és a spanyol válogatott kéz a kézben halmozták a sikereket.

A spanyol foci történelmében azonban ez korábban soha nem volt így. ]]>