A magyar sprinter a legbelső, kettes pályán rajtolt, ami nem a legkedvezőbb, erősen megfutotta a kanyart, majd a célig nagyot küzdött, végül pedig 22.82 másodperccel a nyolcadik helyen ért célba.

Jó futásnak éreztem.

A terv az volt, hogy a mellettem futó britet a kanyar végéig utolérjem.

Ez szerintem jóval hamarabb sikerült is, aztán a kanyarból kijövet határozottan azt éreztem, hogy innen nagyon jó lesz, innen nagyon elöl is lehetek, de aztán egyszer csak jött egy fal és nagyon elfáradtam – értékelt az MTI-nek Takács Boglárka, aki úgy vélte, sok összetevője volt annak, hogy a vége nem lett elég erős a futásának.

Szerinte többek között az is benne volt, hogy ez a mezőnyből egyedül neki volt a harmadik kétszáza, mivel döntős riválisainak nem kellett előfutamot futniuk. „Az állóképesség hiányzott sajnos, de az az igazság, hogy nem csak hogy harmadszor kellett lefutnom, de nem is igazán készülünk a kétszázra.” Németh Roland tanítványa azt mondta, úgy érzi, ami benne volt, azt kifutotta magából és a 22.82 másodperces idő sem nevezhető rossznak.

Ahogy fogalmazott, fáradtnak érzi magát, de még van feladata Birminghamben, mert szombaton a 4×100 méteres váltóval is futni fog, s reméli, hogy kétszer.

A versenyt a brit Amy Hunt 22.19 másodperccel nyerte az ír Rhasidat Adeleke (22.28 mp) és a szintén brit Dina Asher-Smith előtt (22.29 mp).

Kapcsolódó Molnár Attila a negyedik helyéről: Én vagyok az első vesztes, ne szépítsük!

Nagyon önkritikus nyilatkozatot adott az atléta, miután lemaradt a dobogóról.

The post Takács Boglárka: Egyszer csak jött egy fal és nagyon elfáradtam first appeared on 24.hu .