Hangtalanul suhantam az autópályán, toltam a végeláthatatlan géptető elejéből kiálló orrdíszt.
Százharminccal, komótosan, nem siettem.
Egyetlen villanás se hagyta el az S Klasse reflektorát, egyetlen autót se közelített meg a csillagokkal borított, focipályányi hűtőmaszk.
Mégis, a fekete limuzin finom bőrbe burkolt belsejében uralkodó, fennkölt nyugalom inverze zajlott előttem.
Idegesen jobb villogó indexek sokaságát hirtelen manővereket figyeltem meg: a többiek pánikszerűen, már-már riadtan, laposan kúszva hagyták el a belsőt.
Hamar, jó előre, hisz akkor még a közelben se voltam.
Bal elöl foglaltam helyet, és bármennyire nívótlan ez a jobb hátulhoz képest, vezérkari főnöknek éreztem magam.
Mintha egyetlen létezne ebből az autóból, és mindenki tudná, hogy kié.
Ilyen road presence nincs másik, és mondanám, hogy nem kapható pénzért, valójában azonban de.
Sok pénzért.
Vélemények és hozzászólások
Vitatkozz a témáról kulturáltan. A hozzászólásokra a közösségi irányelveink és az adatvédelmi tájékoztató vonatkozik.