A látványos kivégzésekkel végződő 1728-as szegedi nagy boszorkányper nemcsak az ország, hanem egész Európa figyelmét felkeltették.
A város és környéke ínséges időket élt, amiért a közösség idővel bűnbakot keresett magának, és meg is találta Kökényné Nagy Anna bábaasszonyban, aki nehéz természete és fenyegetőzései miatt sok ellenséget szerzett.
Letartóztatása után a városiak vádak tömegével árasztották el a hatóságot, minden korábbi sorscsapást, gyermekágyi halált az ő számlájára írtak.
A kínvallatás hatására Kökényné megtört, sorra „mártotta be” ellenségeit és ismerőseit is szép számmal.
A gyanúsítottakat vízpróbának és mérlegpróbának vetették alá: aki „könnyűnek találtatott”, azt elítélték.
Hosszú tűkkel szurkálták őket a per bizonyítási szakaszán, hogy az ördög testi jegyeit megtapasztalhassák rajtuk.
Testük ezeken a pontokon érzéketlennek látszott, mert nem mindig vérzett.
Egy-egy szőrtelen hónalj vagy gyanús anyajegy ugyancsak a nem emberi természet bélyegét jelezhette – olvashatjuk a History magazin egy korábbi számában.
A kínvallatással kicsikart vallomásokból egy valóságos katonai szervezet képe bontakozott ki , a zászlót az egyik boszorkány dióhéjban őrizte, a dob lóköröm volt, verője szamárlábszár.
A trombitát szamárcsontból vájták.
A vádlottak többsége szegény városi polgárokból állt, de vezérnek a város egykori bíráját és egyik legvagyonosabb emberét, a 82 éves Rózsa Dánielt tették meg.
Juhászbojtárból lett vagyonos, birtokos gazda szorgalmának köszönhetően, ezért sok irigye volt.
Az idős férfi a kínzókamrába kerülve azt mondta, amit hallani akartak tőle, többek között: társaival együtt egy akó pénzért hét esztendőre eladták a csapadékot a töröknek.
Az esőt egy zacskóba kötötte el, amit hordói alá rejtett.
Szeged ma Boszorkányszigetnek nevezett részén 1728. július 23-án boszorkányságban elítélt 12 személyt, hat férfit és hat nőt négyesével cölöpökhöz kötöztek, és máglyán megégettek.
A nép számára igazi látványosság volt a kivégzés, és elégtétel: olyan embereket láttak a lángok között, akiket a város minden bajáért felelősség tettek a jégesőtől a szegénységen át a törökökkel való lepaktálásig.
Szegeden még ezután is tovább folyt a boszorkányfogdosás több-kevesebb megszakítással, amíg csak a bécsi udvar meg nem sokallta a halálos végű eseteket, és Mária Terézia 1755-ben a boszorkánypereket az egész monarchiában betiltotta.
További érdekes cikkeink a közelmúltból: Látványos mellékhatásra bukkantak a népszerű fogyasztószereknél Így ünnepli Európa a magyarok győzelmét El Niño: valami szokatlan történik az Atlanti-óceánon A depresszió és a mánia körforgásában szenved mintegy százezer magyar – ezt kell tudni a bipoláris zavarról Parasztok temették mocsárba a magyar királyt The post Szegedi boszorkányok: 12 embert küldtek máglyára first appeared on 24.hu .

Vélemények és hozzászólások
Vitatkozz a témáról kulturáltan. A hozzászólásokra a közösségi irányelveink és az adatvédelmi tájékoztató vonatkozik.