Miért kell leállítani a Paksi Atomerőművet? – ezzel a címmel közölt cikke a Portfolióban Aszódi Attila .

A Paksi Atomerőmű teljesítményének fenntartásáért felelős korábbi kormánybiztos a dolgozatban rámutatott, a rendkívüli hőség és a Duna extrém alacsony vízállása súlyosan érinti a dunai hűtésre támaszkodó atomerőműveket, aminek jele, hogy vasárnap hajnalban már csak egy működött a Paksi Atomerőmű nyolc turbinájából.

A szakember úgy véli, a probléma hátterében nem elsősorban a Duna vízhozama, hanem a rendkívül alacsony vízszint áll.

Cikke szerint az atomerőművek a termodinamika törvényei miatt hatalmas mennyiségű hűtővizet igényelnek: Pakson a négy blokk körülbelül 6000 MW hőenergiát termel, amelyből csak 2000 MW lesz villamos energia, a fennmaradó 4000 MW hőt el kell vezetni.

Mindehhez a kondenzátorok másodpercenként mintegy 100 köbméter dunai vizet használnak.

Aszódi szerint a jelenlegi, körülbelül 740 m³/s-os dunai vízhozam még elegendő lenne, a vízszint azonban annyira alacsony, hogy veszélybe került a kondenzátorokat ellátó hűtővíz-szivattyúk működése.

A szerző közelítő számításai szerint a paksi vízkivételi műnél a vízszint már a szivattyúk biztonságos üzeméhez szükséges minimum közelében van.

A helyzetet súlyosbítja, hogy a szivattyúk előtti szűrőrendszer további vízszintcsökkenést okoz.

Ez magyarázza, hogy az erőmű fokozatosan leállította a turbinákat: kevesebb működő szivattyú mellett kisebb a leszívó hatás, így a megmaradó egységek még üzemképesek.

Az egyetemi tanár arra jut, ha a vízszint tovább csökken, az utolsó működő turbina leállítása is elkerülhetetlenné válhat.

Kiemeli azonban, hogy ez nem jelent nukleáris biztonsági veszélyt önmagában, mert az energiatermelést szolgáló hűtőrendszer különválik a biztonsági hűtőrendszerektől.

A reaktorok és a kiégett fűtőelemek hűtését háromszoros redundanciával kiépített, önálló biztonsági hűtővízrendszer biztosítja, amely szükség esetén dízelgenerátorokról is működtethető.

Ugyanakkor a rendkívül alacsony vízállás már ezt a rendszert is megközelíti: a becslések szerint csak néhány centiméteres biztonsági tartalék maradt.

Emiatt aktiválhatják az úgynevezett „Pajtás” úszó szivattyúkat, amelyek vészhelyzetben közvetlenül a biztonsági hűtőrendszer szívóoldalára juttatnak vizet.

Tizenkét ilyen szivattyú és több tartalékegység áll készenlétben, hogy akár heteken át biztosítsák a reaktorok folyamatos hűtését.

A szerző szerint a helyzet nem nukleáris balesetveszélyt, hanem elsősorban ellátásbiztonsági kihívást jelent.

Az ország villamosenergia-rendszeréből jelentős kapacitás esik ki, ezért különösen fontos az energiafogyasztás mérséklése, valamint a vízügyi és energetikai szakemberek összehangolt munkája.

Az extrém kisvíz éppolyan rendkívüli esemény, mint egy nagy árvíz, csak kevésbé látványos, miközben kezeléséhez hasonlóan komoly erőforrásokra és felkészültségre van szükség.

The post Aszódi Attila arról, miért kell leállítani a paksi atomerőművet first appeared on 24.hu .