Amikor 2022 március elsején egy megszállás alá került Kijev melletti kis faluban orosz katonák törtek be Dmitro Hiljuk és szülei otthonába, az UNIAN-nál dolgozó újságíró még olcsón megúszta a látogatásukat.

Idős szüleivel együtt kiterelték a házuk elé, őt magát fegyverrel arra kényszerítették, hogy vetkőzzön le.

Terroristákat, jobb szektorosokat bújtattok – hajtogatták a burját megszállók, miközben nacionalista tetoválásokat kerestek rajta.

Mivel sem a házban, sem a testén nem találtak semmi gyanúsat, a katonák elmentek. „Később vettem észre, hogy eltűnt a karórám.

Elloptak egy zseblámpát és a szüleim olcsó, nyomógombos telefonjait is” – emlékszik vissza Dmitro.

Győri Boldizsár Két nappal a házkutatás után nyugodtan sétáltak az utcán édesapjával, amikor odalépett hozzájuk néhány másik orosz katona, akik ellenőrzés címén bekötözött kézzel és szemmel egy épületbe vitték őket.

Elválasztottak minket egymástól: engem az egyik, apámat pedig a másik szobába tették. 74 éves volt akkor.

Egy keskeny, ablaktalan helyiségbe kerültem, körülbelül másfélszer három méter volt az alapterülete.

Itt körülbelül tíz férfi volt összezsúfolódva, „egymáson heverve” – mivel a sötétben nem láttak, tapogatózva közlekedtek, közben akaratlanul is folyton egymásra tapostak.

Néhány nappal később a szomszédos faluba kerültek, ahol már huszadmagával tartották fogva.

Március 10-én még mindig a Kijev melletti Hosztomelbe szállították tovább – egy elhagyott hűtőgépgyárba.

Itt találkozott először ukrán katonákkal – elfogott aknavetősökkel, harckocsizókkal –, rajtuk kívül mindenki civil volt.

Huszonhatan osztoztak egy vödör vízen „két korty, és adtad is tovább, ételt másfél napig nem kaptunk” – emlékszik vissza.

Egyik este egy orosz tiszt jött be a szobába, és azt mondta: „A te Zelenszkijed már megszökött.

Az orosz televízió sugároz Kijevben.” Szavait élőben cáfolták a közeli robbanások és a remegő falakról pergő vakolat.

Az oroszok mindenkinek azt ígérték: csak leellenőrzünk, és, ha nem vagy katona, vagy nem segítetted az ukrán hadsereget, akkor igazoltatunk és elengedünk – idézi fel Dmitro.

Ennek ellenére senkit nem engedtek el, a foglyok száma egyre csak duzzadt, zömében civilek a közeli Irpinyből, Bucsából.

Mindenki tudta, hogy hazudnak.

Március 17-én – hat nap hosztomeli tartózkodás után – teherautókra pakolták őket.

A szemkötése meglazult, a teherautó ponyvája alól kinézve, a nap állásából kikövetkeztette, hogy északnak tartanak.

Akkor még nem sejtette, hogy 1271 nap fogság vár rá.

The post „Egész nap fel-alá sétáltam a cellában, hogy ne fagyjak meg” – így teltek Dmitro Hiljuk napjai az orosz hadifogolytáborban first appeared on 24.hu .