Babasimogatókat keresnek a magyar kórházakba

Csecsemőgondozó önkénteseket keresve országos toborzásba kezdett a Nevetnikék Alapítvány – adta hírül az rtl.hu .

Mint írják, a program célja, hogy egyetlen baba se maradjon szeretet és figyelem nélkül a magyar kórházakban.

Idehaza ugyanis jelenleg több száz egészséges csecsemő kénytelen kórházi osztályokon tölteni élete első heteit vagy hónapjait, mert a gyermekvédelmi rendszerben nincs számukra férőhely.

Számukra a szakszerű orvosi ellátás mellett a legfontosabb orvosság az emberi érintés lenne, amit önkéntes babasimogatók igyekeznek megadni nekik.

Amint arról beszámoltunk , a Szociális és Családügyi Minisztérium adatai szerint aktuálisan 320 csecsemőt hagytak hátra a kórházakban, közülük 256-ot egészségügyi indok nélkül.

A tárca ezért létrehozott egy új szervezetet azzal a céllal, hogy felszámolják ezt az állapotot, és minél hamarabb megoldást találjanak a gyermekek elhelyezésére.

Egyes becslések szerint egyébként a valós szám ennél is magasabb lehet, és akár az ezret is elérheti azoknak a kicsiknek a száma, akik család vagy végleges gondozási hely nélkül a kórtermek falai között várakoznak.

A kistarcsai Flór Ferenc Kórházban például nemrég öt ilyen újszülött sorsa vált bizonytalanná.

A tudomány mai állása szerint a gyengéd érintés, az ölelés és a ringatás nem csupán érzelmi többlet, hanem biológiai szükséglet az újszülöttek számára.

A kutatások igazolják, hogy a rendszeres bőrkontaktus – az úgynevezett kenguru-módszer – stabilizálja az életfunkciókat, erősíti az immunrendszert és segíti az emésztést.

A gyakran ölelt csecsemők agyi fejlődése látványosan gyorsabb, a koraszülöttek pedig akár egy héttel korábban elhagyhatják az intézményt, ha rendszeresen kapnak fizikai szeretetet – írja az rtl.hu.

Ezzel szemben az érintés hiánya, a hospitalizáció hosszú távú lelki és fejlődési sebeket ejthet a legkisebbeken.

A nemzetközi gyakorlatban „cuddle carers” néven ismert önkéntesek éppen ezt a tátongó űrt töltik be.

Olyan elhivatott segítőkről van szó, akik bejárnak a kórházakba, hogy ölbe vegyék, ringassák és megnyugtassák a magányos babákat.

Nem csupán jelen vannak: beszélgetnek a kicsikkel, énekelnek nekik, és biztosítják számukra azt az érzelmi biztonságot, amit egy család nyújtana.

A babasimogatók nem laikusként sétálnak be az osztályokra; szigorú higiéniai és pszichológiai képzésen esnek át, megtanulják a kötődés kialakításának fortélyait és a kórházi protokollt.

A képzés során a jelentkezők felkészülnek a speciális élethelyzetekre, hogy szakszerűen, mégis mély empátiával támogathassák a rászoruló csecsemők testi és lelki fejlődését.

A cikk megjegyzi: az önkéntesek munkája nem helyettesíti, hanem kiegészíti az egészségügyi személyzetét.

Míg a nővérek a fizikai szükségletekről gondoskodnak, a babasimogatók a lelki egyensúlyért felelnek, esélyt adva ezeknek a gyerekeknek egy egészségesebb életkezdéshez.

Korábban lapunk is beszámolt a Nevetnikék Alapítvány pécsi önkénteseiről, akik hosszú évek óta járnak a pécsi gyermekklinikára, hogy játsszanak a gyerekekkel, mesefalat fessenek a kórtermekben és játékokat gyártsanak nekik.

Kapcsolódó „Ezeknek a gyerekeknek nem adatik meg az aranykor” – miként kerülhet 300 elhagyott csecsemő a kórházakba?

Milyen rendszerszintű problémákat jelez a kórházakban hagyott rengeteg csecsemő?

Mi is történik pontosan ezekkel a gyerekekkel?

Milyen folyamatok húzódnak meg a háttérben?

Ezekre és még számos más, a témába vágó kérdésre kerestük a választ négy szakemberrel.

The post Babasimogatókat keresnek a magyar kórházakba first appeared on 24.hu .