Csecsemőgondozó önkénteseket keresve országos toborzásba kezdett a Nevetnikék Alapítvány – adta hírül az rtl.hu .
Mint írják, a program célja, hogy egyetlen baba se maradjon szeretet és figyelem nélkül a magyar kórházakban.
Idehaza ugyanis jelenleg több száz egészséges csecsemő kénytelen kórházi osztályokon tölteni élete első heteit vagy hónapjait, mert a gyermekvédelmi rendszerben nincs számukra férőhely.
Számukra a szakszerű orvosi ellátás mellett a legfontosabb orvosság az emberi érintés lenne, amit önkéntes babasimogatók igyekeznek megadni nekik.
Amint arról beszámoltunk , a Szociális és Családügyi Minisztérium adatai szerint aktuálisan 320 csecsemőt hagytak hátra a kórházakban, közülük 256-ot egészségügyi indok nélkül.
A tárca ezért létrehozott egy új szervezetet azzal a céllal, hogy felszámolják ezt az állapotot, és minél hamarabb megoldást találjanak a gyermekek elhelyezésére.
Egyes becslések szerint egyébként a valós szám ennél is magasabb lehet, és akár az ezret is elérheti azoknak a kicsiknek a száma, akik család vagy végleges gondozási hely nélkül a kórtermek falai között várakoznak.
A kistarcsai Flór Ferenc Kórházban például nemrég öt ilyen újszülött sorsa vált bizonytalanná.
A tudomány mai állása szerint a gyengéd érintés, az ölelés és a ringatás nem csupán érzelmi többlet, hanem biológiai szükséglet az újszülöttek számára.
A kutatások igazolják, hogy a rendszeres bőrkontaktus – az úgynevezett kenguru-módszer – stabilizálja az életfunkciókat, erősíti az immunrendszert és segíti az emésztést.
A gyakran ölelt csecsemők agyi fejlődése látványosan gyorsabb, a koraszülöttek pedig akár egy héttel korábban elhagyhatják az intézményt, ha rendszeresen kapnak fizikai szeretetet – írja az rtl.hu.
Ezzel szemben az érintés hiánya, a hospitalizáció hosszú távú lelki és fejlődési sebeket ejthet a legkisebbeken.
A nemzetközi gyakorlatban „cuddle carers” néven ismert önkéntesek éppen ezt a tátongó űrt töltik be.
Olyan elhivatott segítőkről van szó, akik bejárnak a kórházakba, hogy ölbe vegyék, ringassák és megnyugtassák a magányos babákat.
Nem csupán jelen vannak: beszélgetnek a kicsikkel, énekelnek nekik, és biztosítják számukra azt az érzelmi biztonságot, amit egy család nyújtana.
A babasimogatók nem laikusként sétálnak be az osztályokra; szigorú higiéniai és pszichológiai képzésen esnek át, megtanulják a kötődés kialakításának fortélyait és a kórházi protokollt.
A képzés során a jelentkezők felkészülnek a speciális élethelyzetekre, hogy szakszerűen, mégis mély empátiával támogathassák a rászoruló csecsemők testi és lelki fejlődését.
A cikk megjegyzi: az önkéntesek munkája nem helyettesíti, hanem kiegészíti az egészségügyi személyzetét.
Míg a nővérek a fizikai szükségletekről gondoskodnak, a babasimogatók a lelki egyensúlyért felelnek, esélyt adva ezeknek a gyerekeknek egy egészségesebb életkezdéshez.
Korábban lapunk is beszámolt a Nevetnikék Alapítvány pécsi önkénteseiről, akik hosszú évek óta járnak a pécsi gyermekklinikára, hogy játsszanak a gyerekekkel, mesefalat fessenek a kórtermekben és játékokat gyártsanak nekik.
Kapcsolódó „Ezeknek a gyerekeknek nem adatik meg az aranykor” – miként kerülhet 300 elhagyott csecsemő a kórházakba?
Milyen rendszerszintű problémákat jelez a kórházakban hagyott rengeteg csecsemő?
Mi is történik pontosan ezekkel a gyerekekkel?
Milyen folyamatok húzódnak meg a háttérben?
Ezekre és még számos más, a témába vágó kérdésre kerestük a választ négy szakemberrel.
The post Babasimogatókat keresnek a magyar kórházakba first appeared on 24.hu .

Vélemények és hozzászólások
Vitatkozz a témáról kulturáltan. A hozzászólásokra a közösségi irányelveink és az adatvédelmi tájékoztató vonatkozik.