A mintegy 70 könyök, azaz 32-33 méter magas rodoszi kolosszus az ókori világ legmagasabb szobra volt.

A hatalmas bronzalak Héliosz napistent ábrázolta, és annak megünneplésére emelték, hogy a rodosziak kivédekeztek egy egyéves ostromot a makedónok ellen.

Nagyjából 12 évig tartott a megépítése, és a legendákkal ellentétben semmi nem támasztja alá, hogy a kikötő bejáratának két partján terpeszben állt volna, valószínűleg máshol helyezték el magas talapzatán.

Kr. e. 282 körül fejezték be az alkotást, végül azonban a világ hét csodája közül a legrövidebb életűnek bizonyult.

Kevesebb mint hatvan évvel később, Kr. e. 226-ban ugyanis egy földrengés következtében térdnél eltörött, és a földre zuhanva darabokra esett.

A hellenisztikus korban olyan fontosnak tartották a szobrot, hogy vagyonos mecénások fel is ajánlották segítségüket az újjáépítéséhez.

Miután azonban konzultáltak a delphoi jósdával, a rodosziak úgy döntöttek, hogy nem élnek a lehetőséggel, mert úgy hitték, megsértették Héliosz istent.

A szobor törött maradványai ezután háborítatlanul ott maradtak, ahová zuhantak.

Évszázadokon át békében hevertek, ami nem jelenti azt, hogy ne vonzottak volna seregnyi látogatót, például idősebb Pliniust , aki azt írta róla: „Még fektében is kiváltja csodálatunkat és bámulatunkat”.

Aztán a Kr. u. 7. században arab hódítók vették birtokukba a szigetet, és végérvényesen pontot tettek a szobor sorsára, a bronzot eladták, valószínűleg beolvasztották.

Azt mondják, 900 teve kellett, hogy elszállítsák a kolosszus darabjait.

The post Így pusztult el az ókor egyik csodája first appeared on 24.hu .