A viszonylag könnyű, páncélzat nélküli típuscsalád kéttagú: az EGF változat elsősorban katonák szállítására szolgál, van rajta hely a bukókeret tetején egy 12,7 mm-es kaliberű gépfegyvernek – a Bundeswehr konkrétan az MG6 jelzésű géppuskát tervezi felszerelni – emellett kézi sorozatlövő fegyver is rögzíthető az első utasülés előtt.

A másik változat neve UstgFzg, ez csak kétszemélyes, az ülések mögött rakfelülettel, és a felső fegyverállvány nélkül – ez nehezebb tárgyak szállítására alkalmas.

A Tahr-ból a CH-53-as nehéz szállító helikopter kettőt, a CH-47F Chinook, amelyből nemrég rendelt a Bundeswehr egy nagyobb tételt, egyet képes elvinni.

A Tahr Németországban készül, a Flensburg Technology Systems (FTS) nevű cégnél, de az izraeli fejlesztésű IAI ZD típuson alapul.

A német változatba amerikai V8-as benzinmotor helyett 2,8 literes turbódízel kerül, ezen felül masszívabb, fix bukókerettel készül – a ZD tetőkerete összecsukható – valamint szélesebb, magasabb, és a hosszabbra áttételezett váltó miatt a végsebessége 110 helyett 130 km/h.

A legnagyobb össztömege 3,2 tonna, üresen 1,7 tonna körüli a csupán négy méter hosszú, szinte túlnyúlások nélküli gép tömege.

Egyelőre nincs szó hatalmas beszerzési volumenről: a német hadsereg, a légierő és a haditengerészet összesen mintegy 200 ilyen autót tervez beszerezni: 150 személyszállító, és 50 teherszállító változatra kötöttek szerződést, az autók átadása pedig valamikor 2027 elején kezdődhet.