Magyarország Enyedi Ildikó filmjét, a Csendes barátot nevezi a legjobb külföldi film kategóriájában a 99.

Oscar-átadóra, amit jövő márciusban tartanak Los Angelesben, közölte az NFI.

A nevezésről már az NFI idén augusztusban felállt , új jelölőbizottsága döntött, amelynek tagjai Erdély Mátyás operatőr, Gazdag Gyula forgatókönyvíró-rendező, Gelencsér Gábor filmtörténész, kritikus, Kocsis Ágnes rendező, László Sára producer és Horváth Kristóf fesztiváligazgató.

Az Oscar-jelölt, Arany Medve-díjas Enyedi Ildikó legutóbbi filmjének világpremierje tavaly volt a Velencei Filmfesztiválon, ahol összesen hat díjat nyert el.

Később nemcsak a legjobb film, de a legjobb operatőri munka és a legjobb vágás díját is elvitte a 45.

Magyar Filmszemlén .

A Csendes barát január óta látható a mozikban a Mozinet forgalmazásában.

Gazda Albert kollégám kritikájában anno azt írta a filmről : „Érzékeny, okos, elemelt és nem utolsó sorban (vagy mindenekelőtt) szép film a Csendes barát.

Ahogy Enyedi Ildikótól olyan jól megszokhattuk.

Visszamehetnék messzebb is az időben, nem teszem, ehelyett azt állítom: úgy szép, ahogy a Testről és lélekről volt az a szarvasokkal és a színeivel, vagy ahogy A feleségem története a tengerrel és Lea Seydoux arcával, szemével, félmosolyával.

A Csendes barát a fákkal, az esővel, az egyéb élőlényekkel szép.

Akkor is, amikor fekete-fehér (az első két történetszálat filmre forgatták), akkor is, amikor pasztell (az időrendben második történet esetében), akkor is, amikor tűéles a kép (a jelenidőben).” A korábbi munkahelyemen én is értekeztem egy hosszabbat a Csendes barátról , némileg több fanyalgással: „Érthető, mit és miért csinál a rendező, azonban az utolsó percekre felálló összképen bőven tudjuk vakargatni a fejünket.

A filmben minden a helyén van, látszik rajta, hogy egy inspirációval rendelkező művész, és nem egy fáradt iparos készítette, ám valamiért mégsem landol úgy, ahogy kellene: a rejtélyesen túl megfoghatatlan, a meditatívon túl pszichedelikus a végeredmény.

Az a sanda gyanúnk támadhat, hogy itt nem egy kiforrott alkotói víziót láttunk, csupán egy magabiztosan elvégzett gondolatkísérletet, amelyhez minden filmes és művészi tehetség amolyan extra ficsörként társul.

Enyedi korszakos tehetségét bizonyítja, hogy nála még a flesselgetés is izgalmasabb, mint a legtöbb, ma dolgozó magyar rendezőnél a céltudatosság.” ]]>