Több mint száz esztendeje idézünk József Attila híres soraiból: „Aki szegény, az a legszegényebb”.

A zseniális magyar költőnek a mindezt bizonyító kőkemény statisztikai adatokról nem volt tudomása.

Sőt a mélyszegénység, illetve a szegénység csapdája szociológiai fogalmaival sem szembesült, mégis elsők között ismerte fel, hogy a szegénység nem csupán pénztelenség, hanem a lehetőségek teljes hiánya.

Más dimenziókban ugyan, de szinte semmi sem változott a vers megszületése, 1924 óta.

Aki Magyarországon szegény, az az élet minden területén egyszerre szenved hátrányt.

Rosszabb minőségű a lakhatása, az egészségügyi állapota, és korlátozottak az oktatási lehetőségei.

Teljesen kiszorul a gazdasági növekedés előnyeiből, és szinte láthatatlanná válnak gondjai a társadalom többi része számára.