A közösségi médiában megjelent hozzászólások tanúsága szerint nem mindenki fogadta lelkesedéssel a Tisza Párt által meghirdetett Szent István Vidékfejlesztési Programot.

A kommentelők között olyanok is akadnak, akik a korábbi ígéretek teljesülését kérik számon, míg mások a program gyakorlati tartalmát vagy a támogatásra kijelölt térségek körét bírálják.

A hozzászólások egyik visszatérő témája, hogy a programot egyesek újabb, be nem váltott politikai ígéretként értelmezik.

Attila nevű kommentelő például a következőképpen fogalmazott: Már megint egy hangzatos ígéret!

Tán az 1201. a sorban, amit ugyanúgy eszük ágában sincs betartani mint az előzőeket!

A hozzászóló egyúttal a Tisza Párt támogatóit is bírálta, akik szerinte minden újabb bejelentést elhisznek.

Egy másik kommentelő röviden, de hasonlóan szkeptikus hangnemben azt kérdezte: „Hányszor tud elindulni?” A megjegyzések a program hitelességével kapcsolatos kételyeket tükrözik, ugyanakkor önmagukban nem bizonyítják, hogy az intézkedés nem valósul meg, vagy hogy a korábbi vállalásokból ténylegesen mennyi teljesült.

A hozzászólások között olyan vélemény is megjelent, amely szerint a vidékfejlesztési kezdeményezés nem jelent érdemi változást a lakosság számára.

Egy kommentelő a programot a Tisza-szimpatizánsoknak szóló intézkedésként jellemezte, majd több korábbi vállalást is felsorolt, köztük a gyógyszerek áfáját, a kamarai díjat és az üzemanyag-támogatást.

A hozzászóló szerint ezek mind csak szűkebb társadalmi rétegeket érintenek, és így folytatta: Valójában látszatintézkedés, mint a többi.

A kommentelő az „élhető Magyarország” jelszavát is bírálta, azt sugallva, hogy a bejelentések mögött nem lát valódi, széles körű segítséget.

Egy másik hozzászóló ehhez kapcsolódva azt írta, hogy a benzin árából adott kedvezmény szerinte többet érne, mint a program szerinte elégtelen intézkedései.

A kommentek között azonban nem kizárólag általános politikai bírálatok szerepelnek.

Egyes hozzászólók a programban szereplő támogatott térségek kijelölését is szóvá tették.

Miklós nevű kommentelő a nyugat-magyarországi térségek kapcsán fogalmazott meg konkrét kritikát.

Bejegyzésében a Felső- és Belső-Göcsej, Északnyugat-Zala, a Sárvíz-patak völgye, valamint a Zala mente kistelepüléseit említette, és kifogásolta, hogy ezek a területek szerinte nem szerepelnek a 2027-től induló támogatott térségek között.

Megdöbbenve látom, hogy a Felső és Belső Göcsej, Észak-nyugat Zala (Sárvíz patak völgye) és a Zala mente (...) kistelepülései, egyelőre nem szerepelnek, a 2027-től induló, támogatott térségek között, pedig nekik lenne rá a legnagyobb szükségük.

A hozzászóló a program felülvizsgálatát is remélte.

Ez a megjegyzés azért is figyelemre méltó, mert a támogatási rendszerrel szembeni elégedetlenséget nem pusztán a program egészének elutasításaként, hanem a helyi fejlesztési szükségletek és a forráselosztás kérdéseként veti fel.

A bejegyzések között az elnevezés és a program politikai üzenete is kritikát kapott.

Egy Stephen nevű kommentelő a vármegyék és a Szent István Vidékfejlesztési Program közötti összefüggést kérdőjelezte meg, és ironikus hangnemben reagált: Nem értem.

Vármegyék nincsenek de van Szent István Vidékfejlesztési Program?!

A hozzászólás a program megnevezését és a közigazgatási rendszerrel kapcsolatos állításokat kapcsolja össze, miközben a bejegyzés hangvétele egyértelműen gúnyos.

Más kommentelők ennél rövidebben fogalmaztak.

Csaba például azt írta: Megint valami, ami semmit sem ér.

Egy további hozzászóló pedig így értékelte a kezdeményezést: Így kell megfogalmazni a semmit.

A kommentekből kirajzolódó kép szerint tehát a programmal szemben megfogalmazott kifogások több irányból érkeznek: egyesek az ígéretek hitelességét, mások a támogatási rendszer hatékonyságát vagy a kiválasztott térségeket vitatják. (MNO)