Az 1956. október 23-i budapesti tömegtüntetés még aznap éjjel fegyveres felkeléssé nőtte ki magát, majd november 4-én hajnalban a szovjet csapatok hadüzenet nélküli háborút indítottak Magyarország ellen.

A magyar vízilabda-válogatott azonban az utóbbiról semmit sem tudott. „Nyakunkon volt már a melbourne-i olimpia, edzőtáborban éltünk, fenn a Szabadság hegyen.

Naponta kétszer jártunk le a Szigetre busszal.

A Vörös Csillagban laktunk, de már tudtuk, vagy legalább éreztük, hogy ez a szép hotel nemsokára ismét nevet változtat, talán újra Golf lesz belőle.

Az események híre természetesen eljutott hozzánk, kaptuk az újságokat, működött a telefon.

És, ahogy végigbuszoztunk a városon, magunk is láthattuk, a bőrünkön érezhettük a feszültséget, a várakozást, a közelgő vihar előszelét.

Az október 23-i robbanás híre is felért hozzánk természetesen.

Ott volt a Bécsből hozott Volkswagenem.

Még zoll-rendszámmal járt, gondoltam az olimpia után majd elintézem a magyar papírokat.

Ez a következő napokban nagyon lényegessé vált, nyugatnémet rendszámmal háborítatlanul közlekedhettem.

Természetesen azonnal leszaladtam a városba, és egyszer csak együtt meneteltem a felvonulókkal.

Végigmentünk a Szent István körúton, befordultunk az Andrássy útra.

Különös érzés volt.

Számomra jószerével leírhatatlan – írta Gyarmati Dezső a Peterdi Pállal közösen megalkotott, 1996-ban megjelent Gyarmati sors, avagy egy bal kéz története című könyvében. „Kell neked, hogy felakasszanak?” The post Bár vérfürdőként emlegetik, valójában pólótörténeti mérföldkő volt az 1956-os magyar-szovjet first appeared on 24.hu .