A Koenigsegg lényegében ugyanazt csinálja újra és újra: a meglevő technikát öltöztetik újabb és újabb ruhákba.

A CCGT1-be is a jól ismert 5 literes turbómotor kerül, a megszokott arányú és formavilágú karbon karosszériába.

A teljesítmény-adatok is ismerősek: benzinnel 1280 lóerő, E85-tel 1600 lóerő szabadítható el.

Ezúttal azonban több a légterelő, az egész aerodinamikai csomag versenyautósabb karakterű.

Nem mintha a CCGT1 bármilyen versenysorozatban elindítható lenne, de nagy szárnyak vannak rajta – végsebesség közelében 800 kg-mal nyomják lefelé a gépet –, a váltója gyors, szekvenciális – bár elvileg rendelhető manuális váltóval is – és kérhető teljes versenyfelszereléssel: bukókerettel, sűrített levegős integrált emelővel, tűzoltó berendezéssel és telemetriával.

Romantikus történet is van az autóhoz: eszerint az eredeti CCGT-nek állít emléket, amit valamikor a 2000-es években fejlesztettek: ez egy 1000 kilós versenyautó volt, 600 lóerős, ötliteres V8-as szívómotorral, és a GT1-es kategóriát célozták meg vele, de rossz volt az időzítés: néhány hónappal a fejlesztés megkezdése után változtak a kategória szabályai, így az apró sportkocsigyár lemondott a versenyzésről, és azóta a méregdrága utcai autók előállítására koncentrál.

Igazából nem is panaszkodhatnak az üzleti modellre: a CCGT1-ből 70 példányt terveznek elkészíteni, és már a bemutató pillanatára mindnek van is gazdája – nyilván elkapkodták a bennfentes gyűjtők.

Így aztán az árát sem hozták nyilvánosságra, használtan pedig annyit ér majd, amennyit adnak érte – a ritkasága alapján simán a sok millió eurós kategóriához tartozik majd a néhány évente felbukkanó egy-egy példány.