A Tisza-kormány belügyminisztere nem akarja kivizsgálni a NER-korszakban megtiltott Portik-interjú ügyét

Ahogy jó pár más elutasított börtöninterjúnál sem lesz vizsgálat.

Nincs itt semmi látnivaló! – így összegezhető Pósfai Gábor új belügyi tárcavezetőnek és a BVOP általa kinevezett vezetésének a reagálása az Átlátszó azon kérdésére, nem kellene-e vizsgálatot indítani az orbáni időszakban portálunknak megtiltott börtöninterjúk (s köztük a legbotrányosabb, a Portik-interjú) ügyében.

A más vonatkozásban az elszámoltatás, felülvizsgálat, utólagos ellenőrzés tekintetében (az eddig nyilatkozatok szintjén legalábbis) nagyon motiváltnak tűnő kormányzat e téren nem igazán tűnik lelkesnek.

Lentebb elmondjuk, mit válaszoltak, bemutatjuk, milyen esetekről van szó, s miért vetődött fel a politikai beavatkozás lehetősége ezeknél a tiltásoknál.

S azt is kikértük, hány börtöninterjút tiltottak be a Portik-interjú óta.

A maga nemében az előző ciklus egyik legnagyobb sajtóbotránya volt, amikor a cikkíró 2023. július 31-én Átlátszónak interjút készített volna a börtönben Portik Tamással, a hazai szervezett bűnözési ügyek legismertebb fogvatartottjával, ám a BVOP által engedélyezett, s már folyamatban lévő interjút félbeszakították, a folytatását , illetve a már felvett rész közlését egyaránt megtiltották.

Technikai okokra hivatkozva félbeszakították az Átlátszó Portik Tamással készített börtöninterjúját Innentől kezdve viszont az interjú technikai okokkal indokolt félbeszakítása nehezen hihető, mivel egyrészt ilyet a jelenlévők közül a beszélgetés alatt senki nem tapasztalt vagy jelzett, a kép-, és hangminőség megfelelő volt, másrészt ha tényleg pusztán technikai ok állt a háttérben, akkor miért nem engedték a folytatást?

A rendszerváltás óta nemigen volt arra precedens, hogy egy hivatalosan engedélyezett, folyamatban lévő interjút „hatalmi szóval” ilyen módon tiltsanak meg.

Az ügyben (illetve a későbbi tiltásoknál) nemegyszer történt fellebbezés, vizsgálat kezdeményezése, két eset ( a Portik -, és a Roháč-interjú ügye) a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) előtt van.

Utóbbi esetben szintén meglehetősen abszurd indokkal történt a megtiltás: hogy az el nem készült interjú fel sem tett kérdései a bűnözői életmódot népszerűsítenék.

Eme ügyekben volt országgyűlési interpelláció , valamint legfőbb ügyészségi vizsgálat is.

Felmerült, hogy Pintér Sándor akkori belügyminiszter utasítására tiltották le az interjút, valamint az is, hogy a rá vonatkozó kérdések miatt történt az interjúengedély visszavonása. (Az interjú előtt a szerzőnek egy, a Portik-ügyben Pintér Sándor személyével kritikusan foglalkozó cikke is napvilágot látott.) Pintér Sándor tiltotta le a Portik-interjút?

Azóta jó néhány, a szervezett bűnözéshez kapcsolódó, politikai, rendőri és titkosszolgálati szálakkal is rendelkező ügyben tagadták meg a szerzőtől az interjút.

Portiknál még a NER-párti Magyar Nemzetnek is megtiltották , hogy interjúzzon vele.

A Czibere Attila-interjúnál pedig abból, hogy melyik kérdéseket tiltották meg , s melyeket engedélyezték, eléggé felsejlik a tiltás vélelmezhető iránya, motívuma.

Valamint Jozef Roháč esetében, aki a 2026-os választások előtt szeretett volna az 1998-as pártszékház-robbantások témájában nyilatkozni, ezt nem engedélyezték, így csak az ügyvédje tudott beszélni.

Ez volt a helyzet Szabó Miklós vagyis Koszi Miki – esetén is, akinek testvére, Szabó István alias Koszi Pista csak a szabadulása után nyilatkozhatott .

Roháč mondandójából az derült ki, álláspontja, önmagát terhelő vallomása esetleg az előző kormánypártra nézve is kínos lehetett.

Jozef Roháč elismerte, hogy ő robbantott Torgyán és Szájer lakásánál, és a Fidesz-székháznál 1998-ban Még érdekesebb helyzet alakult ki, amikor Czibere Attila (a kérdések egy részében engedélyezett) börtöninterjújára reagáltak az egykori vádlottársak.

Ezután a válaszaikról, illetve Cziberének a börtönben írott memoársorozata legújabb részéről kérdeztük volna Czibere Attilát.

Az elutasító BVOP-határozatot jóváhagyó (a korábbi interjút még részben engedélyező) büntetés-végrehajtási bíró, Szilágyi Nándor Imre 2026. március 6-i döntése szerint ugyanis: „Ezen könyvekben szereplő valós vagy fiktív elemekkel kapcsolatban más fogvatartott által tett nyilatkozatokra vonatkozó válasz, vélemény, további magyarázat nyilvánosságra hozatala, nem szolgálja a kiszabott büntetés általános, illetve egyéni célját sem.

A bíróság maradéktalanul osztotta a BVOP Kommunikációs Főosztályának határozatában, illetve a jogtanácsos által tett észrevételében foglaltakat”, ezért a határozatot helybenhagyta.

A szóban forgó, Tóth Tamás országos börtönparancsnok által aláírt tiltó határozat szerint: „A bekért kérdések tematikája alapján megállapítható, hogy az interjú főként a szervezett bűnözéshez köthető elkövetői köröket állítaná a középpontba.

A kérdések jellemzően az alvilágban ismert személyek szerepvállalását, vélt vagy valós igazságtalanságokat, a vádlott társakkal fennálló viszonyokat, illetve az érintett személyek elemzését célozza.

A kérdésekből következő narratíva alkalmas lehet az igazságszolgáltatásba vetett bizalom gyengítésére, illetve a bűncselekmények súlyának relativizálására, az elítéltek áldozatként történő bemutatására.” Pedig aligha vitatható, hogy még egy súlyos bűncselekményért elítélt személyt is érhet igazságtalanság, illetve attól, hogy valaki egy adott ügyben az állam szerint bűnös, más vonatkozásban lehet áldozat, illetve válhat áldozattá.

S természetesen, ha egy elítélt (mint a Prisztás-gyilkosság ügyében büntetését töltő Hatvani István) tagadja bűnösségét, akkor ennek próbál hangot adni.

S még egy bűnösségét elismerő fogvatartott is gondolhatja igazságtalannak a konkrét ítéletet.

Miért gyengítené ez az igazságszolgálatásba vetett bizalmat?

Ráadásul Czibere nem tartja magát áldozatnak. „ Nem egy ministránsbrigád voltunk, hanem egy bűnszervezet […] egy beismerő, megbánó, kiugrott volt bűnöző vagyok.” – mondta el a korábbi interjúban. „Népes társaság lenne a megoldatlan gyilkosságok szabadlábon lévő tetteseiből” – börtöninterjú Czibere Attilával „A kérelem kérdései kiemelten súlyos bűncselekményeket helyeznek reflektorfénybe, vélhetően a tervezett cikk nézettségének maximalizálása érdekében romantizálva a szervezett bűnözői körök tevékenységeit.

A fogvatartott ilyen kontextusban történő sajtószerepeltetése – még ha saját bűnösségét vagy múltját is kommentálja – sértheti az áldozatok és hozzátartozóik kegyeleti jogait, valamint a társadalom igazságérzetét, ugyanakkor a bűnöző életmódot a nyilvánosság előtt népszerűsítheti” – folytatódik a BVOP-határozat.

Amihez az interjúkérelmet beadó cikkíró annyit tud hozzáfűzni: mutassák már meg azt az írást, ahol ő a szervezett bűnözői köröket romantizálja, illetve a bűnözői életmódot népszerűsíti.

Vagy konkrétan jelöljék meg azt a kérdését, ami erre utal. „Emellett a tervezett interjú tartalma és tematikája- különösen az elítélt és más elítéltek, illetve bűnözői csoportok közötti kapcsolat, a bűncselekmények szervezeti háttere, valamint a büntetés- végrehajtás során szerzett tapasztalatainak bemutatása- olyan információkat tárhat fel vagy sugallhat, amelyek konfliktust idézhetnek elő az intézeten belül.

Ez különösen igaz akkor, ha az interjúban más elítéltekre történő utalások, összehasonlítások hogy a bűnözői szubkultúrában elfoglalt státusz hangsúlyozása jelenik meg.

A média megjelenés hierarchikus vagy presztízsjellegű jelentőséggel bír a fogvatartottak körében.

Egy elítélt sajtószereplése – különösen, ha azt más ismert bűnelkövetőkkel való kapcsolatba helyezi, vagy a saját „különleges” szerepét emeli ki – erősítheti az intézeten belüli rivalizálást, és a többi fogvatartott körében is feszültséget kelthet.

Ez gyengítheti a fegyelmet és az együttműködési készséget, ezáltal közvetlenül veszélyezteti az intézet rendjét és biztonságát” – állítja a portálunkhoz eljutott országos parancsnoki indoklás.

Ez a magyarázat valószínűleg még annak sem túl életszerű, aki (a cikkíróval szemben) életében nem járt börtönben.

Ugyanis a szervezett bűnözésért elítélt fogvatartottakat (akik ráadásul egymás haragosai, az eljárás során szembefordultak egymással) értelemszerűen nem egy épületben (sőt, adott esetben nem is egy intézményben) tartják fogva.

Pont azért, hogy ne tudjanak a másikkal se együttműködni, se leszámolni.

Nem életszerű, hogy két szervezett bűnözői hátterű fogvatartott egy cikk hatására kezdene el annyira haragudni egymásra, hogy azt a személyzet már ne tudná kezelni.

Az Átlátszónak nem adhatott interjút Jozef Roháč, a börtönben írt könyve viszont megjelenhetett Amúgy pedig: mikor Czibere Attila (nyilvánvalóan a börtönparancsnokság tudtával) könyveket írt, valamint jelentetett meg, amelyekben súlyos állításokat fogalmazott meg az ugyancsak börtönben ülő társairól, az nem veszélyeztette a fegyintézet biztonságát?

Szóval ez az okfejtés finoman szólva is gyenge lábakon áll.

A szerzőnek az Átlátszó és más orgánumok nevében beadott börtöninterjú-kérelmei, s az azokról született döntések: Győrkös István-interjú, 2021: engedélyezve, megjelent .

Portik Tamás-interjú, 2023: engedélyezve, félbeszakítva, elkészült rész utólag letiltva, jelenleg Strasbourgban.

Jozef Roháč-interjú, 2023: megtiltva, jelenleg Strasbourgban.

István-interjú, AHFSZ-ügy, 2024, megtiltva .

Süveges Péter-interjú, 2024: engedélyezve, megjelent .

Czibere Attila-interjú, 2025; részben megtiltva, részben engedélyezve.

Szabó István (Koszi Pista) interjú, 2025: megtiltva, szabadlábra helyezése után adott interjút.

Szabó Miklós (Koszi Miki) interjú, 2025: megtiltva, az ügyvédje nyilatkozott.

Kaszap Ferenc-interjú, 2025: megtiltva.

Czibere Attila-interjú, 2026, megtiltva Jozef Roháč-interjú 2026, megtiltva, az ügyvédje nyilatkozott Portik Tamás-interjú, 2026, megtiltva Süveges Péter-interjú, 2026, engedélyezve, megjelenés folyamatban Mivel az előző kormánytól, illetve a BVOP akkori vezetésétől érdemi magyarázatot nem kaptunk, az új tárcavezető Pósfai Gáborhoz fordultunk kérdéseinkkel: Tervezi-e Ön, illetve a BVOP új vezetése felülvizsgálni az eddigi börtöninterjú-engedélyezési gyakorlatot?

Akar-e a kormány változtatni az erről rendelkező jogszabályokon?

Rendel-e el belső vizsgálatot annak tisztázására, hogy a korábbi interjú-tiltásokban szerepet játszhatott-e politikai (politikusi) beavatkozás?

Egy ilyen vizsgálat kiterjedne-e arra is, hogy az engedélyezésekben másodfokon eljáró büntetés-végrehajtási bírók megkaptak-e minden információt a BVOP-tól ahhoz, hogy pártatlan és objektív döntést hozhassanak?

Bevonja-e ebbe a vizsgálatba, tehát meghallgatja-e az érintett interjúalanyokat és újságírókat?

Konkrétan a Portik-interjúval, illetve más interjúimmal kapcsolatban a Belügyminisztériumban, illetve a BVOP-ban milyen belső döntések, illetve utasítások történtek?

Ezek szabályosságát, törvényességét vizsgálja-e?

A Tisza-kormány belügyminisztere azonban nem válaszolt, a tárca sajtóosztálya azt jelezte: „kérdéseit válaszadásra továbbítottuk a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának.

Ők viszont a következőket felelték: „ A büntetés-végrehajtási szervezet kommunikációs tevékenysége átlátható és befolyástól mentes.

Szakmai tevékenységeinket önállóan és a jogszabályoknak megfelelően végezzük.

A Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága a fogvatartottak sajtónyilatkozataival kapcsolatos valamennyi eljárás során a hatályos jogszabályoknak megfelelően jár el.

Ez vonatkozik az Ön által benyújtott kérelmekre és bármely más médiatartalom-szolgáltató megkereséseire is!” Ezután ismertették 2013. évi CCXL. törvény rendelkezéseit, melynek 120. §-a alapján a véleménynyilvánítás és annak nyilvánosságra hozatala korlátozható különösen: a nemzetbiztonság védelme, minősített adatok védelme, bűncselekmények megelőzése, a büntetés-végrehajtási intézet rendjének és biztonságának fenntartása, a bűnöző életmód népszerűsítésének megakadályozása, a bűncselekménnyel összefüggő vagyoni előnyszerzés megakadályozása érdekében.

Ezt persze eddig is tudtuk, mi arra voltunk kíváncsiak, terveznek-e változást ezen a szabályon, melyet tapasztalatunk szerint a NER alatt gumiparagrafusként használtak. „A büntetés-végrehajtási szervezet folyamatosan figyelemmel kíséri működésének jogi és szakmai környezetét.

Jelenleg a sajtónyilatkozatok engedélyezésével kapcsolatos eljárások a hatályos jogszabályoknak megfelelően működnek, ezért álláspontunk szerint nem indokolt a felülvizsgálatuk.

A Belügyminisztériumtól ezidáig nem kaptunk olyan tájékoztatást, hogy erre irányuló szándék lenne.” – mondta a BVOP.

Ekkor újból feltettük a kérdést a szaktárcának, hogy akar-e a jelenlegi szabályokon módosítani.

Ám szerintük „az engedélyezési gyakorlat a hatályos jogszabályoknak megfelel, annak felülvizsgálata nem indokolt.

A Büntetés-végrehajtási törvény módosítása jelenleg nincs napirenden”, a törvényben felsorolt érdekek védelme „továbbra sem mellőzhető a fogvatartottak kapcsolattartásánál.

A véleménynyilvánítás a fogvatartottnak a polgári jog területére eső, személyhez fűződő jogosultsága.

A Polgári Törvénykönyv értelmében a személyhez fűződő jogok érvényesítése személyesen lehetséges.

Amennyiben a fogvatartott sérelmesnek tartja a véleménynyilvánítási jogosultságának korlátozását, úgy jelenleg is biztosított számára a független fórumok igénybevétele (bíróság, alapvető jogok biztosa).

Ezen felül további, a BVOP szervezetén kívüli, független szerv által lefolytatott egyéb vizsgálat nem indokolt.” Tehát a tiltások ügyében a BVOP-tól független vizsgálat továbbra sem lesz.

A büntetés-végrehajtás szerint pedig eleve nincs itt semmi látnivaló, mivel „döntéseit kizárólag a vonatkozó jogszabályok és szakmai protokollok alapján hozza meg, bárminemű befolyás nélkül.

Ráadásul az Ön által említett ügyekben a törvény által biztosított jogorvoslati lehetőségek rendelkezésre álltak, és azok igénybevételére sor került, azaz a fogvatartott fellebbezése alapján – a büntetés-végrehajtási szervezettől függetlenül működő, ügyenként különböző bíróságok – vizsgálták meg a BVOP döntéseinek indokoltságát, jogszabályoknak való megfelelősségét.” „Csibészek voltunk, de nem gyilkosok” – Koszi Pista a maffiakorszakról Csakhogy a fogvatartottak ügyeiben ítélkező büntetés-végrehajtási bíróság nem úgy működik, mint a rendes polgári vagy büntető igazságszolgáltatás.

Itt nincs a hallgatóság és a sajtó számára nyilvános tárgyalás, ami más bíróságok esetén egy fontos garanciális elem.

Tehát, bár egy interjút megtiltó döntés „elszenvedője” nemcsak a fogvatartott, hanem a beszélgetést közölni akaró orgánum, a cikkíró meglehetősen hosszú (immár fél évtizedes) börtöninterjú-készítési praxisa során összesen egyszer intézett megkeresést hozzá büntetés-végrehajtási bíró.

Vagyis a legtöbb esetben a bíróság nem keresi, és nem hallgatja meg az újságírót.

Amikor ezt megtette a bíróság, akkor utána a kérelmünknek az első Czibere-interjúkérelem ügyében részben helyt adott.

Ergo igenis számít az újságírónak az ügyben való jelenléte.

Hisz amennyiben nem látunk rá az eljárásra, akkor nem tudunk meggyőződni, illetve tudósítani róla, hogy az fair módon zajlott-e, vagyis, eleget tettek-e annak, hogy – mint a BVOP állítja – „az ügyben keletkezett iratok teljes körét meg kell küldeni az illetékes büntetés-végrehajtási bírónak „, illetve az eljárás dokumentációja „szigorú rend szerint történik, az ügyintézés, a határidők és az iratok útja pontosan nyomon követhető.” A sajtó, mint érintett kizárása azért is méltánytalan, ugyanis rendszerint az általuk feltenni kívánt, engedélyezésre beküldött kérdések alapján dönt az első-, aztán másodfokon eljáró illetékes a kérelemről.

De a büntetés-végrehajtás a jelenlegi szabályozás alapján nem vonhatja be az újságírót a folyamatba. „A hatályos adatvédelmi jogszabályok alapján az újságíró nem jogosult megismerni a tiltó határozatok tartalmát, mivel az abban foglaltak bűnügyi személyes adatok és kizárólag a jogszabályban felhatalmazott érintetti kör ismerheti meg azokat.

A fogvatartott, illetve jogi képviselője természetesen minden esetben megkapja a részletes, indoklással ellátott határozatot, amely alapján dönthet arról, hogy él-e jogorvoslati lehetőségével” – fejtették ki.

A börtönparancsnokság elárulta, hogy „ 2023-tól 2026. június 11-ig bezárólag összesen 378 fogvatartotti interjú kérelem érkezett, ezen időszak alatt a BvOP összesen 26 esetben, vagyis az esetek alig 7%-ában hozott tiltó határozatot az interjúk elkészítésére vagy azok leközlésére vonatkozóan.

A 26 elutasító határozat ellen összesen 16 alkalommal fellebbeztek az elítéltek, ez az esetek 61%-át jelenti” – szól a büntetés-végrehajtás adatközlése.

Mely szerint az illetékes bírók „akik kifejezetten büntetés-végrehajtási ügyekkel foglalkozó, független bírók, tehát nem a büntetés-végrehajtás munkatársai – összesen 12 esetben, vagyis 75 %-ban helybenhagyták a BvOP elutasító határozatát, azaz megalapozottnak találták az interjúk tiltását alátámasztó indoklásokat.

Mindösszesen 2 alkalommal hozott olyan döntést az illetékes bv. bíró, amelyben nem tartotta a tiltást indokoltnak és végül engedélyezte az interjúk elkészítését, amelyekre így sor került.

A további fennmaradó 2 ügyben még várjuk a bíróság döntését.

A fenti számok magukért beszélnek.

A BvOP csak a szükséges mértékben és kizárólag indokolt esetekben utasította el az interjú kérelmek engedélyezését.” – fogalmaz a BVOP.

Emellett úgy vélik: „ Ráadásul a tiltások a médiatartalom-szolgáltatók tekintetében sem mutatnak még minimális mértékű részrehajlást sem, így például az atlatszo.hu mellett többek között tiltottuk a Blikk, a Magyar Nemzet, a TV2 Tények, a Tv2 Napló vagy a HírTV által kezdeményezett fogvatartotti nyilatkozatokat is .” Természetesen megkerestük a felsorolt orgánumokat (a Portik-interjú ügyében ugyancsak tiltást elszenvedő Magyar Nemzetet nem is először), de a Blikk kivételével nem reagáltak a kérdéseinkre.

A Blikk főszerkesztője, Kolossváry Balázs a kérdéseinkre annyit válaszolt, hogy „nekünk az elmúlt években korrekt volt a kapcsolatunk a BVOP-val.” „Valakik el akarták tüntetni Portikot” – interjú Patócs Ilonával, a Pegasussal lehallgatott volt rendőrtiszttel A büntetés-végrehajtás országos parancsnoka a fentebb említett interjútiltások alatt Tóth Tamás volt, aki „ 2010 és 2014 között Budapest rendőrfőkapitányaként irányította a fővárosi rendőrséget, majd 2016-tól idén júniusig tíz éven át a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának vezetője volt.

Lapunk úgy tudja, Tóth Tamást sok bírálat érte tekintélyelvű vezetési stílusa miatt, az állományon belül olyan negatív a megítélése, hogy kinevezése egy komolyabb leszerelési hullám kockázatát is magában hordozta. […] Tóth Tamás édesanyja, Tóth Józsefné egyébként a kilencvenes évektől a mai napig a Fidesz gazdasági igazgatója .” – írta a 24.hu annak kapcsán, hogy Pósfai Gábor visszavonta a korábbi országos börtönparancsnoknak a Bács-Kiskun Vármegyei Rendőr-főkapitányság élére történt kinevezését.

Mivel korábban a börtöninterjúkkal kapcsolatban felmerült a politikai beavatkozás gyanúja, a fentiekkel összefüggésben az alábbiakat is kérdeztük a belügyminisztertől: A Tóth Tamás személyét érintő bírálatok, illetve az állományon belüli negatív megítélés a BVOP élén országos parancsnokaként töltött 10 év alatt milyen formában jelentkeztek?

Van-e tudomása konkrét ügyekről, panaszokról, konfliktusokról?

Érkezett-e Önhöz ezzel kapcsolatban jelzés?

Ezeket az esetleges ügyeket (ha voltak) az Ön, illetve az elődje minisztersége alatt kivizsgálták/kivizsgálják-e?

Kapcsolódtak-e mindezek a BVOP országos parancsnokaként meghozott döntésekhez?

Vizsgálják, illetve vizsgálták-e-e, hogy Tóth Tamás édesanyjának az előző ciklusok kormánypártján belüli vezető beosztású pozíciója felvethetett-e konkrét ügyekben összeférhetetlenség