Új bejegyzéssel jelentkezett Schmidt Mária történész, aki a Napi Mari rovatában most az ügynökakták nyilvánosságra kerülését járta körül – vette észre a Magyar Nemzet.

Schmidt felidézte, hogy Rainer M.

János történész a kulturális minisztérium Facebook-posztjában arra szólította fel az érintetteket, hogy „beszélgessenek”, míg a 444 pszichoterapeuták tanácsait hirdeti. „Tehát a kurzustörténész és a kormánypárti média felfedi, miről szól ez az egész káosz: hogy a magyar emberekben kikényszerítsenek egy sajátos lelki folyamatot, egy megújulást, egy morális tisztasággal járó szenvedést" – jelentette ki Schmidt Mária.

A történész szerint amikor Ruff Bálint kancelláriaminiszter azt mondja, hogy sok család szomorú lesz az aktanyilvánosság után, azt nem sajnálkozva mondja.

Mivel Schmidt úgy véli, hogy ennek az SZDSZ-es manővernek a lényege, hogy okítsák a népet.

Megmutassák nekik, hogy mindenki családilag érintett volt és a magyar nép kollektív felelőssége az a sok szörnyűség, amely a kommunista diktatúra alatt történt. „Ezért használják a 2026-os kormányváltásra a rendszerváltás kifejezést.

Az nekik nem volt elég, hogy 1990-ben eldőlt: a szovjet csapatok kivonulnak és szabad választásokat tartanak.

Nem volt elég, mert szerintük a nép nem eléggé nézett magába, nem volt kellően megdorgálva és nem érezték magukat kellően kollektíven rossznak.

A népet ugyanis ez a politikai csapat mindig oktatni, tanítani akarja.

Most, 2026-ban pedig nem egy párt váltott le egy másikat egy szabad választáson, hanem a nép, amely asszisztált egy szörnyűséghez és végre megengedte az élcsapatnak, hogy tanítsa őket” – írta Schmidt Mária.

Majd emlékeztetett, hogy amikor felvetette Dobrev Klárának, hogy talán mélyebb reflexiót igényel, hogy kik voltak a szülei vagy nagyszülei, minthogy szeretett a nagyapjával színezni, egy szörnyű embernek titulálták.

De akinek a nagyapja jelentett, mert bele volt kényszerítve, az érezze magát rosszul és terápián dolgozza fel ezt a traumát. „Nincs szükség a kormány történészére, hogy felszólítsa a magyar családokat, hogy beszélgessenek.

Nincs szükség a 444 nevű kormánypárti lapra, hogy terápiás tanácsokat adjon.

Arra van szükség, hogy kimondjuk: voltak tettesek és áldozatok a kommunista diktatúrában" – húzta alá a történész.

Mint jelezte, voltak, akik a kettő között helyezkedtek el, de mivel ők nem a rendszer működtetői voltak, nem érdemelnek ugyanakkora nyilvánosságot, mint Apró Antal vagy Péter Gábor.

Megjegyezte, hogy ez volt a Terror Háza Múzeum történelemfelfogása, amit továbbra is helyesnek tart.