Velünk élő ipar II.

A második világháború a magyar iparra is pusztító hatással volt.

A csepeli Weiss Manfréd Műveket, a Ganz gyárat lebombázták, ami épségben maradt és mozdítható volt, azt a Vörös Hadsereg vitte el hadizsákmányként, a zsidó származású tulajdonos család emigrált.

A Ganz gyár és a Láng Gépgyár Budapest ostroma alatt szenvedett súlyos bombakárokat, a csarnokok romokban álltak, nem volt se áram, se szén.

Több meghatározó személyiség a nyilasok által vesztette életét, köztük Richter Gedeon akit megfosztottak a gyárától, üzemét a háború után szovjet tisztek vették át, mielőtt végleg államosították volna.

Goldberger Leó, a családi textilművek csúcsra járatója egy haláltáborban vesztette életét, gyárát 1948-ban államosították.

Sztálinváros, Dunai Vasmű, balra az I. számú nagyolvasztó, jobbra a nagyolvasztóból eltávozó torokgáz tisztító rendszerének szerelése folyik. (1953) // Forrás: Fortepan / Gallai Sándor Dreherből Kőbányai és az emigrált Unicum Akik túlélték a háborút és megpróbálták a romokból újjáépíteni a családi vállalatot, azoknak a kommunista diktatúra adta meg a kegyelemdöfést. 1946-ban államosították a nehézipart és a bányákat, köztük a Ganzot, a Schlicket és a Weiss Manfréd Műveket.

Majd 1948 márciusában államosítottak minden olyan üzemet, amely száznál több munkást foglalkoztatott.

Ekkor vették el a Goldbergert, a Drehert és a húsüzemeket, köztük a szegedi Pick szalámigyárat.

A Dreher üzemet összevonták a többi kőbányai főzdével, és létrehozták a Kőbányai Sörgyárat, és ekkor gördült le a gyártósorról a korszak egyik legendája, a „Kőbányai Világos”. 1949-re végére a kommunista vezetés a teljes magánszektort fel akarta számolni, így államosították a tíz főnél többet foglalkoztató kis- és középüzemeket és magánkereskedelmet is.

Ez a hullám nyelte el a Zwackot is, amelyből a Budapesti Likőripari Vállalat (BULIV) lett.

Zwack Péter elhagyta az országot az Unicum titkos receptúrájával, a BULIV széfjében pedig szándékosan egy hamis receptet hagyott hátra.

Így a szocializmusban a Kőbányai sör mellé a magyarok évtizedekig egy teljesen más ízű Unicumot ittak – amire aztán a rendszerváltás és az igazi íz visszatérése után oly sokan nosztalgiával és az „az volt az igazi” sóhajjal gondoltak vissza.

Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár, üzemcsarnok, vasúti járművek gyártása. (1980) // Forrás: Fortepan / Magyar Rendőr A vas és acél országa és a nehézipar legnagyobb katasztrófái A szocialista iparpolitika mert nagyot álmodni.

Mivel a feudális kifejezések abban az időben tiltólistán voltak, ezért a semmiből felépített Sztálinváros – ma Dunaújváros – kohászati komplexuma, a Dunai Vasmű, ha nem is koronaékszer, de a tervgazdaság Kohó-szentélye volt, ahová közvetlenül a Szovjetunióból érkezett a Dunán a vasérc.

Az Ózdi Kohászati Üzemek története még a szocializmus előtt kezdődött, de csúcsra ebben az időszakban járatták.

Ózd volt az ország egyik legnagyobb nyersvas- és acélgyártó központja, egy komplett város egzisztenciája függött a gyárkémények füstjétől – a város tragédiája, hogy a rendszerváltás utáni összeomlást a mai napig nem tudta kiheverni.

Az egykori Weiss Manfréd Művek utódja 1956 után Csepel Vas- és Fémművek néven működött.

Sokoldalúsága azonban megmaradt: gyártottak az acélcsövektől kezdve a Pannónia és Danuvia motorkerékpárokig mindent.

A Ganz és a MÁVAG összevonásából született Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár volt a szocialista gépgyártás egyik legnagyobb exportbajnoka, amely mozdonyokkal és vasúti szerelvényekkel látta el a teljes keleti blokkot.

Fazola Henrik diósgyőri vasművét államosítva jött létre az ország egyik legmodernebb és legnagyobb nemesacél- és hengereltáru-gyára.

Margit utca, az IKARUS mátyásföldi gyártelepe. (1977) // Forrás: Fortepan / UVATERV Ikarus, csokigyár, gulyáskommunizmus és Coca-Cola A hatvanas-hetvenes évekre kiépült a szocialista ipar egy másik ágazata, amely jóval sikeresebb volt, így biztosítva a gulyáskommunizmus lakossági jólétét és az ország valutabevételét.

Az Uhri testvérek karosszériagyárának és az Ikarus Gép- és Repülőgépgyár Rt.-nek az összevonásából jött létre 1949-ben az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár.

A hatvanas évek végén debütáló, majd a piacot villámgyorsan letaroló Ikarus 200-as széria a KGST abszolút uralkodója lett.

A gyárban évente több mint 10 ezer busz készült, és Kubától Szibériáig mindenki ezzel utazott.

Mindeközben Győrben az egykori sztahanovista esztergályos, Horváth Ede küzdötte fel magát a vezérigazgatói posztig, hogy ott, szigorúan megszűrve a párt beleszólását, nyugati tempót diktáljon.

Amerikai licenceket vásárolt, és az így készült Rába-Steiger traktorokból, valamint futóművekből globális exportsikert kovácsolt.

Bábolnán Burgert Róbert szintén nyugati mintára bevezette a nagyüzemi, hibrid baromfitartást és az iparszerű kukoricatermelést.

Moszkva persze mindezt nem nézte jó szemmel, de a magyar pártvezetés – látva az eredményt és a kasszába folyó dollárokat – a nyugatias vállalatvezetés védelmére kelt.

Kevésbé volt nyugati, de a mai “régen minden jobb volt “ hangulat és a kor nagy kedvence a Szerencsi Csokoládégyár volt, ahol olyan ikonikus termékek készültek, mint a Konyakmeggy, a Macskanyelv, a Melba szelet vagy a Boci csoki.

Budapesti Nemzetközi Vásár, a Coca-Cola kiállítási standja (1968) // Forrás: Fortepan / Bauer Sándor A székesfehérvári Videoton, a lakossági televízió- és rádiógyártás központja volt.

Az 1977-ben piacra dobott Color Star színes tévék hamar státuszszimbólumokká váltak, a történelembe mégiscsak „robbanós tévéként” vonultak be, mert olykor bizony kigyulladtak vagy felrobbantak a nappalikban.

Ám a gulyáskommunizmus egyik legfurcsább pillanata mégis az lehetett, amikor 1968-ban megindult a nyugati imperializmus szimbólumának számító Coca-Cola hazai palackozása a Budapesti Likőripari Vállalatnál (BULIV).

Miközben a keleti blokkban ez már-már felért egy árulással, a Kádár-rendszer ezt is egy feszültségoldó szelepként használta.

A BULIV kőbányai üzeme pedig a legelitebb munkahelyek közé emelkedett.

Szeretné a saját szemével látni a ma működő csúcsgyárak valóságát?

A történelem nem állt meg: a szocialista tervgazdaság egykori nehéz napjai után a magyar ipar gyökeresen átalakult, és mára a zöld átállás, valamint a high-tech automatizáció útjára lépett.

De ne elégedjen meg a könyvekkel vagy a PR-szlogenekkel, nézzen be a kulisszák mögé!

Modern Gyárak Éjszakáján, november 13-án az MGFÜ főszervezésében Magyarország legjelentősebb és legmodernebb üzemei egyszerre nyitják meg a kapuikat a nagyközönség előtt.

Ez a tökéletes, tét nélküli „fordított állásinterjú”, ahol Ön tesztelheti a leendő munkahelyét, beszélgethet a mérnökökkel, és élőben tapasztalhatja meg, hogyan épül a jövő.

A részvétel teljesen ingyenes, de a helyek szigorúan limitáltak és gyorsan fogynak.

Biztosítsa a helyét a túrákra még ma a hivatalos oldalon: www.moderngyarakejszakaja.hu The post A vas és a szerencsi csoki országa first appeared on 24.hu .