Ide aztán tényleg bárki bejöhet .

Azt hiszem, szakértő bevonása nélkül is megállapíthatom, hogy ez a mondat hűen tükrözi fővárosunk transzgenerációs alapélményét a körúton pár megállóként feltűnő 4es 6os frencsájzhoz tartozó kocsmákról.

Az egyik sarokban az országos slam poetry bajnok üvöltözi magát rekedtre a metamodernről, a pultnál egy érettségiző osztály pókerezik a személyi igazolványokkal, a vécében a világ legrészegebb britjei porszívózzák úgy a charlie-t, hogy azt a bejáratig hallani lehet, a pult szélén egy ázott bútordarab magyarázza, hogy ‘56-ban őt még Dózsa Lászlónál is többször végezték ki.

Valaki takarítsa már fel a hányását!

Persze ahhoz már vendéglátósnak, vagy ne adj isten törzsvendégnek kell lenni, hogy meglássa az ember a szomorú rendet a részeg káoszban.

A szép lassan kiégő pultosokat, meg a vendégeket, akik azért szoknak oda, mert igazából soha nincs jobb dolguk.

Még karácsony este sem.

A házmesterfröccsel kikevert szerelmi feszültségeket a visszajárók között, amik a legvéletlenszerűbb pillanatokban fordulnak át nyolc napon túl gyógyuló testi sértésbe.

A hajnali dive bar hangulat semmihez sem fogható ürességét, félúton a részegség és a másnaposság között.

Amikor rosszul lesz valaki, de mentőt hívni túl nagy bonyodalom a pultosnak, imádkozni meg felesleges, mert senki sem hisz Istenben.

A Vígszínház elvileg egy teljesen más közeg lenne, mint a 4es 6os, Budapest viszont egy falu: majdnemhogy elég egy elgépelés a Google Maps-en, hogy az egyik helyett a másikban találjuk magunkat.

A 4-6 , a @LL3t4rgIA alkotóinak (köztük ifj.

Vidnyánszky Attila rendezőnek) új darabja azt tűzi ki célul, hogy kvázi átlagot von a két helyből egy színielőadás erejéig, ami Pogány Induló (polgári nevén: Szirmai Marcell) sztárerejével megtámogatva mesél arról, milyen érzés lehetett keresztülpiálni a 2026-os választásokhoz felvezető évet egy efféle földrajzilag központi, valójában azonban eléggé perifériás lokálban.

Az, hogy ekkora hiányérzetet hagy maga után, nem is feltétlenül a darab hibája, hanem a miénk, fogyasztóké.

Részeg emlékek két felvonásban Ide aztán tényleg bárki bejöhet.

A 4-6 már a játékidő kezdete előtt tisztázza, hogy ez lesz itt a lex terrae : az előadótérbe belépve a kocsma nyitott, a nézők által is szabadon bejárható tere fogad.

Igen, még piát is lehet rendeli a darab előtt a színpadon, amire a Kovács Patrícia által játszott, nem túl lelkes üzletvezető is fel-fel hívogatja a figyelmet a tér közepén állva.

A színpadkép illően mocskos és züllött, a vécék falain a trágár firkák és az Instagram-címek is stimmelnek.

Hamarosan aztán rendet vág Kovács az előadótéren tobzódó nézők között: mindenki üljön le a seggére, kezdődik a kultúra.

Először Szirmai vágtat a színpadra, és kielégíti a zenéjéhez fűződő közönségigényeket, aztán úgy igazándiból is elkezdődik az úgynevezett cselekmény.

Úgynevezett, mert a 4-6 nem egy klasszikus, dialógusközpontú dráma: egy frissen kezdő pultos (Gál Réka Ágota) szemein keresztül mutatja be a kocsma nagyjából egy évét, a 2025-ös érettségi időszaktól kezdve az idei választásokig.

Gyakorlatilag ő a főszereplő, aki ügyesen őrzi meg az érzelmi fókuszt a két felvonás alatt - de szerencsére nincs egyedül ebben.

Szirmai tengő-lengő, rapperkarrierjét és alkoholista édesanyját ápolgató alteregója karakteres, izgalmas jelenlét a darab során, aki Majsai-Nyilas Tündével együtt ráadásul a legkomolyabb, legfájdalmasabb pillanatokat is képes eladni.

Egyetlen színdarab még önmagában kevés ahhoz, hogy egy jó, legit színésszé nyilvánítsuk Pogány Indulót, de a 4-6 semmiképp sem rossz kezdet számára, ha komolyan akarja venni ezt a hivatást is. ]]>