Úgy kell bevezetni az eurót, hogy az megalapozza a fenntartható, tartós gazdasági növekedést.

Tévedés ugyanis azt hinni, hogy az euró bevezetése a gazdasági siker garanciája, a végső cél az, hogy az euró a gazdasági növekedést támogassa – mondta Varga Mihály csütörtökön a közgazdász vándorgyűlésen.

Ezért „gyors helyett sikeres euróbevezetést szeretnénk”, mondta a nemzeti bank elnöke a Magyar Közgazdasági Társaság rendezvényén, hozzátéve: de senki nem tiltakozik, ha gyors is lesz.

A magyar eurócsatlakozást a csökkenő hozamok – március óta az állampapír-hozamok szintje 1,9 százalékpontot csökkent, és már a lengyel alatt van –, a covid óta nem látott szintre javuló magyar kockázati megítélés és a devizapiaci folyamatok, a forint hatalmas erősödése alapján egyelőre hatvan százalékban árazta be a piac.

Megvan az euró bevezetésének az erős társadalmi támogatottsága is, az emberek 80 százaléka szeretne magyar eurót, bár csak 22 százalékuk mondta, hogy felkészültek is vagyunk erre (a bolgárok 29, a horvátok 37 százaléka volt ilyen állásponton saját euróbevezetésük előtt).

A társadalmi és politikai támogatottság azonban nem elég, összehangolt stratégia és felkészült reálgazdaság is kell ahhoz, hogy az euró bevezetése sikertörténet legyen.

Magyarország 2004-ben történelmi vállalást tett, az uniós csatlakozással vállalta a közös európai pénz bevezetését, mondta Varga, aki úgy szakaszolta az azóta eltelt időszakot, hogy a 2000-es években volt politikai elkötelezettség, de a hibás gazdaságpolitika miatt egyetlen feltétel sem teljesült; a 2010-es években a gazdaságpolitika egyre több csatlakozási kritériumot teljesített, 2015-16-ban az ország megfelelt az összes feltételnek, miközben 2010 előtt egynek sem, „de a politika a kivárás útjára lépett”; majd a 2020-as években a globálisan a válságok korába léptünk, a csatlakozási kritériumok mindegyike romlott, sőt, 2024-25-ben már ismét egyetlen feltétel sem teljesült, és így a politika kiváró álláspontja sem változott, legalábbis idáig; most ugyanis ismét erős a politikai elkötelezettség, egy cél, az inflációs kritérium már teljesült is, ráadásul egyelőre a piacok bizalmát is élvezi a gyors, a kritériumok 2030-ra teljesítését megcélzó magyar gazdaságpolitika.

Ugyanakkor azzal is szembe kell nézni, hogy a nemzetközi gazdaság drasztikus átalakulása miatt nehezebb körülmények között, lassuló, romló világgazdasági környezetben kell teljesíteni a csatlakozási kritériumokat.

A bizonytalanságok korát éljük, elég csak arra gondolni, hogyan mozgatja az árfolyamokat és árakat egy olyan hír, hogy éppen hány hajó jut át a Hormuzi-szoroson, lőnek ott éppen vagy nem lőnek.

Varga beszélt az euróbevezetés hasznairól és kockázatairól is.

Az egyik legnagyobb kockázatnak az önálló monetáris politikai megszűnését mondta, ami szerinte csak akkor nem jelent problémát, ha az inflációs és a gazdasági növekedési ciklusunk is egybeesik a többi eurózóna-tagállaméval.

Utóbbi a tapasztalatok szerint adott, a magyar és az eurózóna GDP-növekedése erősen korrelál, az inflációs ciklusunk azonban jelentősen eltér.

Előnyként említette, hogy a vállalkozásoknak az egyik legjelentősebb szempont az árfolyamstabilitás, aminek problémáját megoldaná, ha nem lenne önálló devizánk.

Másrészt az euróbevezetéssel megszűnik a forint és az euró közötti átváltási költség, vagyis a tranzakciós költségek megszűnése akár a GDP 0,5-1,5 százalékos megtakarítását eredményezheti.

Az euróövezeti csatlakozás vesztesei lehetnek viszont a magyar bankok, amelyek jó eredményességének vége lehet: a kamateredmények ugyanis a korábbi években erősen támogatták a hazai pénzügyi szektor profitabilitását, márpedig ezek a marzsok várhatóan csökkenni fognak.

Az MNB-elnök azt mondta, hogy az infláción nem fog múlni a magyar euróbevezetés: most az EU-ban az egyik legalacsonyabb a magyar fogyasztóiár-emelkedés, ráadásul az MNB - mint erről már augusztus végén is beszélt - az MNB az inflációs cél fokozatos csökkentésére készül, és fenntartja az óvatos monetáris politikát.

Arra is kitért, hogy fontos lépés lesz az ERM II. árfolyamrendszerbe való belépés, ahol a korábbi tapasztalatok alapján a minimálisan szükséges két évnél feltehetően hosszabb időt is eltölthet a magyar gazdaság.

Előadása végén Varga az euróbevezetéssel kapcsolatos teendőkről beszélt.

Az euró bevezetésére nemcsak a monetáris és a fiskális politikai feltételek teljesítésével, tehát az MNB-nek és a Pénzügyminisztériumnak kell készülnie.

A sikeres konvergencia elengedhetetlen területének nevezte a reálgazdaságot is, példaként kiemelve, hogy a bérek évek óta a munkaerő termelékenységét meghaladóan nőnek - ezt a kettőt össze kell egyeztetni, és javítani kell a versenyképességen.

Varga beszélt az úgynevezett eurófáradtságról is, annak veszélyéről, hogy a sikeres csatlakozás után a gazdasági szereplők egy része elengedi a feszes, céltudatos stratégiai gondolkodást. ]]>