„A politikának volt egy elvárása, ezt egy bizonyos szervezet közvetítette akár megtévesztve, akár nem [megtévesztve] az ügyészséget, és az ügyészség az eszerint járt el” – mondta az Egyenes Beszédben Fürcht Pál, a Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) volt vezetője, aki a lemondását indokló, a 444 által bemutatott dokumentumban arról írt, hogy több politikailag érzékeny ügyben folyó nyomozást is befolyásoltak a Legfőbb Ügyészségen.

Fürcht szerint a lemondólevelében írtakat sokan „úgy fordították le, hogy én azt mondtam, hogy politikai nyomás, de én nem mondtam sehol, hogy ez politikai nyomás”.

A Legfőbb Ügyészség szerint a dokumentumban Fürcht tényszerűen valótlanságokat állított a politikai befolyásolásokról, cáfolni azonban nem tudnak, mert az ügyek még folyamatban vannak.

Fürcht azért is tartotta fontosnak a megszólalást, mert szerinte sokan úgy gondolták, Baka András köztársasági elnök rá utalt, amikor az ügyészségen zajló „eszközökben nem válogató, felelősséget másra hárító” menekülést emlegetett hétfői beszédében.

A volt főügyész elmondása szerint június 8-ai lemondása előtt egy hónappal, május 8-án egy kollégája jelezte, felmerült, hogy „egy közérdeklődésre számot tartó ügy” – azaz feltehetőleg az aranykonvojügy – valójában kreált ügy.

Azt mondta, ezt kötelezően jeleznie kellett „azoknak a vezetőknek, akik egyébként ebben az ügyben eljártak”.

A „szakma szabályai szerint nem a nyilvánossághoz” fordult, nem lemondott, hanem jelentést tett a vezetőknek. „Ehhez képest az volt a reakció, hogy fölrendeltek, megpróbáltak irányba állítani, idiótának és istenbarmának nevezett az egyik vezető ügyész a másik kollégám előtt.” Fürcht azt mondta, ekkor még mindig nem fordult a nyilvánossághoz, hanem lemondott, amit részletesen meg is indokolt, ez az a dokumentum, amit mi is bemutattunk.

Ebben Fürcht arról is írt, hogy mind az aranykonvojügyben, mind a Gundalf–Henry-ügyben a Legfőbb Ügyészség őt megkerülve informális nyomásgyakorlással érte el, hogy ne nyomozzanak a magyar titkosszolgálat után.

Azt írta, hogy egy legfőbb ügyészségi vezető az ő beosztottjának „ténylegesen nem utasításokat adott, hanem instrukciókat, azzal az elvárással, hogy azokkal azonosuljon”, vagyis úgy alakította az eljárást, hogy annak ne legyen írásos nyoma, ne legyen hozzá visszavezethető.

Fürcht elismerte, ez alapján nem tudja bizonyítani, hogy történt nyomásgyakorlás, de szerinte a visszajelzése után a Legfőbb Ügyészségnek le kellett volna folytatnia egy integritási vizsgálatot. „Tehát meg kéne kérdezni azt a kollégát, akinek ezt mondták, hogy ez ténylegesen így volt-e.” Ilyen vizsgálat szerinte nem történt.

A lemondásáról azt mondta, Nagy Gábor Bálint elsőre nem is fogadta el, arra kérte, hogy gondolkozzon három napig.

Fürcht azt mondta, szívesen gondolkodik, de „az lenne az én kérésem, hogy a nyomozó ügyészek ott a Belgrád rakparton a szakma szabályai szerint mindenre kiterjedően nyomozhassanak, függetlenül attól, hogy politikai vezető, titkosszolgálati vezető, ügyészségi vezető”.

Ezt, azaz a Fürcht által meg nem nevezett ügy teljes körű kivizsgálását állítása szerint Nagy meg is ígérte neki, azonban már másnap írásbeli utasítást adott a Legfőbb Ügyészség az aranykonvojügyben eljáró Fővárosi Főügyészségnek arról, hogyan kéne folytatni az egyik nyomozást. „Képzelje el azt a főügyészt, aki jelzi a problémákat a feletteseinek, akik ezt lesöprik, nem vizsgálják ki, a sajtóhoz nem fordulhat, akkor kihez fordulhat?

Főügyésztársaimhoz fordultam.

Volt, aki megígérte, hogy segít” – mondta Fürcht, aki szerint azért érezte ennek szükségét, mert a Legfőbb Ügyészség szinte azonnal megszegte az ígéretét.

Elmondása szerint június 11-ére összehívták a főügyészeket, és azt mondták, hogy az ügyben valójában szakmai nézeteltérés van Fürcht és a Legfőbb Ügyészség között. „Utána elém toltak egy közös megegyezéses megállapodást”, ami szerint a Legfőbb Ügyészségre helyezik a KNYF éléről.

Ezt elmondása szerint azért írta alá, mert patthelyzetbe került.

Végül ezért is indítottak ellene fegyelmi eljárást – állítása szerint a felmondási idejének utolsó napján, miközben végig tudtak az esetről.

Mint írtuk, a Legfőbb Ügyészség által indított fegyelmi eljárás alapja, hogy Fürcht még a lemondása előtt több levelet és két belső iratot is elküldött főügyésztársainak az aranykonvojügyről, amelyeket a Legfőbb Ügyészség szerint a címzettek nem láthattak volna.

A fegyelmi eljárásban Horváth Lóránt ügyvéd képviseli, akinek az irodája az aranykonvojügyben az ukrán pénzszállítókat, azaz az ukrán Oscsadbankot is.

Szerinte Horváth Lóránt meglepődött, amikor felkérte. „Kérdezhetnék, hogy egy ügyésznek minek ügyvéd, hát azért kell egy ügyésznek ügyvéd, mert a saját ügyében az ember akkor is vak, ha egyébként jogász” – mondta.

Az interjú végén Fürcht azt mondta, munkatársaktól azt az információt kapta, hogy „az alapügyben ki akartak hallgatni tanúként, mert bizonyos dolgokat tudok”.

Ehhez képest ezt nem engedélyezték a Fővárosi Nyomozó Ügyészségnek, és ezt követően indult a fegyelmi eljárás ellene. ]]>