Nagy megtiszteltetésnek, elismerésnek és kivételes bizalomnak nevezte Baka András az őt köztársasági elnöknek kinevező parlamenti határozatot. „Váratlan, zavarba ejtő és egyben megtisztelő volt már a jelölésem is.

Váratlan volt azért, mert egy hosszú szakmai életút után az ember nem keres újabb kihívásokat.” „Azért vállaltam a felkérést, mert úgy gondolom, Magyarország történetének olyan időszakához érkezett, amikor az állam működéséről, az alkotmányosságról és az ország közösségéről való komoly gondolkodására van szükség” – mondta, megköszönve a döntést, és „mindazok ajánlását, akik engem, munkámat vagy megszólalásaimat ismerve, a sok érdemes jelölt között erre a feladatra alkalmasnak találtak.” Éltanulóból sereghajtók „Az elmúlt évek után a társadalom többsége most felszabadulást és reményt érez.

Mások csalódottságot és bizonytalanságot.

Ezek az érzések együtt vannak jelen a mai Magyarországon.

Egy demokratikus társadalomban ez nem rendellenesség, hanem természetes állapot.

Éppen ezért ezen új korszak kezdetén nem kerülhetjük el a szembenézést, tudnunk, értenünk kell, hogy hogyan jutottunk el idáig.” „Egy generációnyi időt vesztegetett el ez a nemzet, miközben a rendszerváltozás éltanulójából a sereghajtó országok közé süllyedt” – mondta Baka, majd arról kezdett el beszélni, hogy az utóbbi két évtizedben az ország súlyos válságba került, ami kiterjedt a jogállamiságra, a gazdaságra, a társadalomra, az államháztartásra, az energiaellátásra, a vízgazdálkodásra, a környezetvédelemre és a közlekedésre.

De említette az egészségügyet és az oktatást is. „Szinte minden olyan terület válságban van, amelyek közvetlenül meghatározzák mindennapi életünket.” „Az elmúlt időszakban közös javaink jelentős része magánérdekek szolgálatába került.

A közbeszerzések rendszere, az állami vagyon átrendeződése, a földtulajdon koncentrációja és a közpénzek felhasználásának átláthatatlansága olyan kérdéseket vet fel, amelyekre egy demokratikus jogállamnak határozott választ kell adnia” – mondta Baka, aki szerint nemcsak szabályok kellenek egy jogállamban, hanem az, hogy az emberek elhiggyék, hogy ezek mindenkire vonatkoznak.

A társadalom mély megosztottsága „Az elmúlt évek legsúlyosabb következményét én a magyar társadalom mély megosztottságában látom.

Budapestet a vidékkel, fiatalt az időssel, hívőt a nem hívővel, jobboldalit a baloldalival, konzervatívot a liberálissal, kisebbséget a többséggel, gazdagot a szegénnyel, különböző társadalmi csoportokat egymással állítottak szembe” – mondta Baka, aki szerint újságírók, civilszervezetek, másképp gondolkodó polgárok váltak „politikai gyűlöletkampányok célpontjává.” „Azt akarták elhitetni velünk, hogy aki mást gondol, az nem egyszerűen téved, hanem ellenség.

Ez az ország azonban nem tud úgy közös jövőt építeni, hogy közben polgárai egymásban ellenséget látnak.” Ezért egyszerre van szükség igazságtételre és önmérsékletre.

Baka szerint „a jogsértéseket fel kell tárni, a közpénzek felhasználását ellenőrizni kell”, és ha felmerül a törvénysértés, az állami szerveknek el kell járniuk, a „bűnösséget pedig a bíróságoknak kell megállapítaiuk.” Nem épülhet az ország bosszúra „Egy dolgot azonban biztosan nem tehetünk: nem építhetjük az új Magyarországot a bosszúra” – mondta Baka, aki szerint azoknak, akik csalódtak, „nem kell megtagadni a hitüket vagy a politikai meggyőződésüket ahhoz, hogy ugyanannyi hely jusson nekik a jövő Magyarországán”.

A változás nem szabad, hogy azt jelentse, hogy mostantól másoknak kell félniük – mondta.

A jelen helyzetért való felelősség nem egyforma, véli Baka, aki szerint más a felelőssége annak, aki gyakorolta a hatalmat, annak, aki kiszolgálta, és annak, aki csendben volt. „Ebből azonban nemcsak azoknak kell tanulniuk, akik a hatalmat gyakorolták.

A tanulságok levonásából senki sem maradhat ki.” Szerinte könnyű azt mondani, hogy „mások tették velünk, de egy demokrácia nemcsak akkor sérül, amikor valaki túllépi a hatalmát, hanem akkor is, amikor egy társadalom hozzászokik ahhoz, hogy ez megtörténhet”.

A valóság erősebb volt a képnél „Valami rendkívüli történt Magyarországon.

Olyan, ami ritka egy nemzet életében.

A szabadság iránti igény, ami hosszú időn keresztül elszórtan, egymástól függetlenül jelent meg gondolkodók, újságírók, ügyvédek, civilszervezetek, művészek és sok más ember megszólalásaiban, egyszer csak a társadalom legkülönbözőbb rétegeiben talált visszhangra” – mondta Baka, aki szerint egyes emberek tiltakozásából széles társadalmi akarat lett. „Szokatlan módon végre a legkisebb településekre is eljutottak olyan információk, vélemények, tapasztalatok, amelyek eltértek attól, amit az emberek hosszú időn keresztül hallottak.

A valóság végül erősebbnek bizonyult annál a képnél, amelyet hosszú időn keresztül megpróbáltak róla kialakítani” – mondta.

Baka nagy szerepet tulajdonít a fiataloknak, akik „egyre nagyobb érdeklődést mutatnak országunk sorsa iránt”.

A demokrácia jövője nemcsak azon múlik, hogy elmegy-e szavazni a következő nemzedék, hanem hogy „saját ügyének tekinti-e a közös dolgainkat”.

A választás megmutatta, „hogy egy társadalom képes visszaszerezni önrendelkezését.

A következő évek kérdése az lesz, hogy mit kezdünk ezzel a lehetőséggel.

Súlyos tévedés volna azt gondolni, hogy egy választási eredmény önmagában helyreállítja a jogállamot.” Kell új alkotmány, de kell új kultúra is Szerinte szükség van „új alkotmányra, szabad választásokra, független bíróságokra, hatékony alkotmánybíráskodásra, szabad nyilvánosságra és ellenőrizhető kormányzásra”, de ezek mellett szükség van „demokratikus és működő alkotmányos kultúrára”.

Ebben a kultúrában „a hatalom korlátozása nem akadály, a politikai ellenfél nem ellenség, a kritika nem árulás, a kompromisszum pedig nem gyengeség”.

Ebben a helyzetben jelentősége van annak, hogyan értelmezi magát a köztársasági elnök – véli Baka, aki a köztársasági elnök legalapvetőbb alkotmányos feladatairól beszélt.

Az alaptörvényt idézve azt mondta, az elnök „kifejezi a nemzet egységét és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett”.

Számára a nemzet egységének kifejezése pártpolitikai semlegességet jelent, de semmiképpen nem jelent értéksemlegességet.

Egy modern demokratikus társadalom szükségképpen sokszínű, a világnézetek, meggyőződések között „lehetnek mély, időnként feloldhatatlan ellentétek is.

A köztársasági elnöknek egy ilyen, ellentétektől feszített, sokszínű közösség képviseletében mindig el kell ismernie a különböző nézetek legitimitását, a többségi és kisebbségi álláspontok megjelenítésének jogát.” „Feladata nem az, hogy mesterséges egyetértést teremtsen ott, ahol az valójában nincs.

Inkább annak a képviselete, hogy az eltérő nézeteket vélő polgárok ugyanannak a nemzetnek az egyenjogú tagjai” – mondta Baka.

Szerinte a nemzet egysége nem jelenti, hogy mindenki ugyanazt gondolja, hanem hogy a nézetkülönbségektől függetlenül mindenki egyenlő méltósággal és jogokkal tartozik ugyanahhoz a nemzethez. „Meghatározónak tartom azt is, hogy a köztársaság elnöke az alkotmányos rend, az Európai Unió és a magyar nemzet történetileg kialakult alapértékeit kövesse és erősítse” – mondta.

Az alaptörvény az államszervezet demokratikus működése melletti őrködést is a köztársasági elnök feladatának látja. „Magyarországon olyan rendszer épület ki, amelyben egy párt foglyul ejtette az államot és annak intézményeit, a korszak végére pedig eljutott az éveken át tartó, a parlamentet nagyrészt megkerülő rendeleti kormányzásig” – mondta Baka. „Az állam nem felelt meg a demokratikus jogállamiság egyik legalapvetőbb követelményének, a hatalmi ágak tényleges elkülönülésének, a fékek és ellensúlyok működő rendszerének.

Mindannyiunk felelőssége, hogy még egyszer ne jöhessen létre ilyen rendszer Magyarországon” – ebben Baka szerint szerepe van a köztársasági elnöknek is.

A „saját alkotmányos hatásköreinek következetes, átlátható és független gyakorlásával” járulhat hozzá ehhez. „Nem írhat alá törvényeket puszta formalitásként, nem tekintheti magát a mindenkori parlamenti többség vagy a kormány meghosszabbított kezének, és nem hallgathat akkor, amikor az alkotmányos működés alapvető kérdései forognak kockán.” Milyen legyen az új alkotmány?

Baka szerint a valódi biztosítékot egy „olyan alkotmányos rend jelentheti, amely világosan meghatározza a közhatalom gyakorlásának határait, biztosítja az alapvető jogokat, és olyan intézményi egyensúlyt teremt, amelyet egyetlen politikai többség sem tud saját érdekei szerint átalakítani”.

Az alkotmányozásról beszélt: „Ha az alkotmányt ismét kizárólag a pillanatnyi többség alkotmányaként hozzuk létre, akkor ugyanazt a hibát követjük el, amelynek a következményeit most megpróbáljuk felszámolni.” Széles körű társadalmi és szakmai vitát, valódi politikai egyeztetést javasol, meg olyan eljárást, ami „önmagában is kifejezi azt a demokratikus kultúrát, amelyet az új alkotmánynak később védenie kell”. „Az alkotmány nem egyszerűen az állam működési szabályzata, a hatalom korlátait teremti meg, és ezzel mindannyiunk szabadságát teremti meg” – mondta, hozzátéve, hogy a köztársasági elnöknek nem feladata az alkotmányozás.

Feladatának tekinti viszont a társadalmi-szakmai vita ösztönzését, a nyitottság, pártatlanság képviseletét.

Ezt azért tartja fontosnak, mert a saját bírói pályáján megtanulta, „hogy az intézményi függetlenség értéke leginkább akkor válik láthatóvá, amikor próbára teszik.

Strasbourgban, majd a Legfelsőbb Bíróság elnökeként is azt tapasztaltam, hogy egy demokratikus intézmény tekintélyét nem az adja, hogy konfliktusmentesen működik, hanem az, hogy konfliktushelyzetekben is képes saját feladatához hű maradni.

Ezt az elvet szeretném köztársasági elnökként is követni.” Nem szeretné, ha tevékenysége túlságosan is a Sándor-palota falai közé szorulni.

Azt mondta, van arra lehetősége, hogy „figyelmet adjon olyan ügyeknek és társadalmi csoportoknak, amelyeknek a hangja kevésbé hallatszik.

Jelenlétével pedig jelezheti, hogy a köztársaság nem csak azoké, akiknek hatalmuk, befolyásuk vagy hangjuk van.” Külföldön is lesz feladata Az ország külföldi képviselete szerint „ugyanezt a független államfői szerepet kívánja meg.

Elismerve, hogy a külpolitika alakítása meghatározóan a kormány feladata, az államfőnek sajátos lehetősége van arra, hogy Magyarország nemzetközi kapcsolatait segítse.” Erre azért is van szükség, mert az utóbbi években az ország „számos szövetségesével megromlott a viszony.

Ennek helyreállításában való szerepvállalás nem udvariassági kérdés, hanem nemzeti érdek.” Baka szerint az ország „európai kötődése olyan történelmi és kulturális adottság, amely túlmutat azon, hogy pusztán külpolitikai kérdésnek tekintsük”.

Az ország helye Európában „nem az aktuális kormány pillanatnyi döntése, hanem történelmünk, kultúránk és érdekeink következménye”.

De azokról sem szabad szerinte megfeledkezni „akik az országhatáron túl tartoznak a magyar nemzethez”, elnökként felelősséget érez értük. „Kulturális, nyelvi és közösségi jogaiknak védelme a magyar állam tartós érdeke.” Baka azt mondta, amikről beszélt, különböző feladatoknak tűnhetnek, számára „azonban ugyanabból a meggyőződésből következnek”.

Pályája során sokszor tapasztalta, hogy „a jog ritkán kíván tökéletes megoldást.

Feladata inkább az, hogy olyan keretet teremtsen, amelyben különböző érdekű és meggyőződésű emberek békésen együtt tudnak élni, és vitáikat nem erővel, hanem szabályok között rendezik.

Talán a köztársasági elnök feladata is hasonló.” Nem a múltba kell visszatérni „Történelmünk során sokszor kellett újrakezdenünk” – szerinte könnyű a történelemben csak a veszteségeket és a kudarcokat látni, „pedig fennmaradásunk legalább annyira annak története is, hogy súlyos történelmi törések és vereségek után mindig akadtak nemzedékek, amelyek újra képesek voltak intézményeket, közösségeket és országot építeni.

Most ismét ilyen feladat áll előttünk.” „Ne azt próbáljuk újjáépíteni, ami egyszer már volt.

A történelemben nincs visszaút.

Nem térhetünk vissza sem a monarchiába, se a Horthy-korszakba, se a rendszerváltás utáni Magyarországra” – mondta Baka, aki szerint sok minden változott itthon is, Európában is. „A változás ezért nem egy elveszett múlt helyreállításának lehetősége”, hanem az, hogy „tanuljunk abból, amit jól csináltunk, és abból is, amit elrontottunk.

Abból, amit mások tettek velünk, és abból is, amit mi engedtünk megtörténni”.

Baka szerint az a kérdés, hogy „képesek vagyunk-e olyan országgá válni, ahol például egy gyerek jövőjét nem a születési helye dönti el, ahol egy tanár vagy egy ápoló munkája megbecsülést jelent” – sorolta, majd azzal zárta, „az állam nem önmagáért van, az állam az emberért van”.

Beszédét a Tisza álló tapssal üdvözölte. ]]>