Könnyű tollal – billentyűzettel – írom, hogy igaza van Magyar Péternek.

Azért könnyű tollal, mert amúgy is azzal vádolják az újellenzéki oldalon a Népszavát, meg az óellenzékin is, hogy mindig is a Tisza oldalán állt, kezdettől támogatta Magyar Pétert, hogy átrágja magát valahogy a Fidesz által emelt hegyeken.

Az állítás bizonyos mértékig igaz: a Népszava már 2024 februárjában is úgy gondolta, hogy elég a fiatal demokraták hatalmából, és bár korábban sem gondolt mást, valóban megszállta az érzés: eljött a nagy lehetőség ideje.

Ezzel együtt a Népszava – amelyet fogalmam sincs, hogy hova sorolt Magyar Péter, de az egészen biztos, hogy nem a sajátjai közé –  sose került a Tisza, majdan az új hatalom közelébe, és ez a helyzet azóta sem változott.

Az azóta itt április 12-ét jelöli; lapunk legalább akkora bajba került, mint azok az orgánumok, amelyek az előző rendszert szolgálták.

Mellettünk csak a 153 évünk szól, ez azonban manapság kevésnek tűnik ahhoz, hogy fölé szálljunk az új rendszernek.

Alul vagyunk, még tán sose voltunk ennyire alul; már nyomtatott lapunk sincs.