A digitálisan széttördelt időben és a körülöttünk elfolyó térben párolog el minden, ami a társadalmat valaha egyben tartotta, és amit elődeink kultúra néven ismertek.

A közös utalásrendszer, amiben egy nemzedék félszavakból értette egymást, ma ezerfelé pörög ki a hírfolyamok centrifugájában.

A túlélés záloga a nosztalgia: ha az új nemzedék felkap valamit az elődök el-elomló életművéből, és a maga képére gyúrja.

Szétesett remixben él a nemzet.

Az elmúlt tizenhat évben sokaknak adott így tartást Víg Mihály és a Balaton Késmárky Marika -feldolgozása, a Nem vagy te Néró.

Ugyan mit hőbörögsz itt, mit játszol főnökösdit, ez engem már vérig sért; csudára hozzászoktál, hogy folyton parancsoljál nékem — ugyan miért?

Jegyezd meg végre, te mini zsarnok, tudd meg, te felfuvalkodott, gőgös akarnok: nem vagy te Néró, nem vagy te császár, nem vagy te semmivel különb a többi srácnál! – és nemrég Pogány Induló is visszanyúlt – a végtelen magány érzékeltetésére – Máté Péter klasszikusáig, a Hull az elsárgult levél ig.

Ez utóbbi választás talán nem véletlen: Máté Péter életműve – amelyben az elmúlás, a vágyakozás, a remény és a csalódás keserédes öröme és a veszteség mélységeinek megértése olyan erővel van jelen, mint kevés helyen a magyar populáris kultúrában – különösen alkalmas volna erre a nemzedékek közötti hídépítésre.

Ha a tömegkultúra alakulása, formálódása, csomósodása racionális folyamat volna – mint ahogy szerencsére nem az –, akkor az idei nyáron Máté Péter slágere, az Ez majdnem szerelem volt áthallásos feldolgozásának kellett volna dübörögnie a fesztiválszínpadokon: Hát elmúlt, tudom minden véget ért, elszállt a nyár, oly messze jár.

Hát elmúlt, ma sem értem, hogy miért… Annál is inkább, mert a dal folytatása a vesztesekhez is szól.

Fideszes honfitársaink milliói élnek most át valódi veszteséget: a választással együtt egy egész világ csúszott ki alóluk az, amiben tizenhat éven át otthon érezhették magukat.

A csalódásukat ráadásul kétfelől táplálja a helyzet: az egyik oldalról a Tisza elsöprő győzelme, a másikról az, hogy Orbán éveken át azt a képzetet keltette, hogy a nagy nemzetépítő program már majdnem kész, hamarosan minden a helyére kerül.

The post Dessewffy Tibor: A győztes mindent visz – a 2026-os politikai nyár first appeared on 24.hu .