Újabb Pócs János–Magyar Péter-összecsapás színhelye volt csütörtök délután a Parlament.

Ez akkor robbant ki – a napirend előtti program végén –, amikor már nem nagyon várta senki.

A miniszterelnök ezúttal jóval kevesebbet foglalkozott a felszólalásaiban Póccsal, mint általában szokott – elsősorban Paksra és az energiaválságra koncentrált ezúttal –, a fideszes képviselő személyes érintettségre hivatkozva mégis szóhoz jutott.

Első nekifutásra még nem járt sikerrel, másodjára már igen, az elnöklő Hallerné Nagy Anikó engedékenynek bizonyult.

Pócs a nyuszimotor-tolvajlásos előzményekre csapott le – vonatkozó összefoglalónk itt olvasható –, mondván, „nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a miniszterelnök minden második szavában folyamatosan mindannyiunkat ártatlanul lopással és tolvajlással vádol”.

Ez megadta az alaphangot, a tiszás bekiabálások nyomán a képviselő egyrészt visszaállíttatta az idejét, másrészt a következő, igencsak csapongó monológot adta elő szó szerint: „A miniszterelnök több alkalommal és most is itt azzal vádolt bennünket, hogy nyuszimotorokat loptunk.

Úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy mindannyian, akár itt a mi köreinkben, akár perközösséget alakítva, polgári peres eljárásban – Ruff Bálint röhöghet, az lehet, hogy jól áll neki, akkor is én tényekről beszélek –, nem vagyunk kötelesek elviselni, hogy Magyar Péter itt mindenkit tolvajnak nevez, és amikor hazamegyünk, ennek a példának okán mindenkit tolvajnak neveznek.

És kedves miniszterelnök úr, nehogy azt higgye, hogy engem zavar.

Egyáltalán nem zavar.

Nehogy azt higgye, hogy Orbán Viktort sajnáljuk, hogy minden második mondatában gyalázza.

Tudjuk nagyon jól, hogy mindez a gyermekkori trauma, ön a gyermekkori szeretethiányát akarja megbosszulni.

Vigyoroghat, miniszterelnök úr.

Tudja, hogy mit lehet itt sajnálni?

Egyedül a gyermekeit lehet sajnálni.” Hallerné Nagy Anikó engedékenysége ezen a ponton ért véget, haladéktalanul megvonta a szót, mondván, nincs rendben, hogy némelyek személyes érintettségre hivatkozva sértő módon gyaláznak másokat.

Ezen után Magyar Péter is szót kért – miután közben a tiszás Kiss János még tisztázott egyet a pétervásárai pap sztoriján, amiről itt írtunk –, és indulatosan kérte számon Pócsot.

Illetve részben házelnöklő párt- és frakciótársát is. „Én azt gondolom, hogy ez így nem mehet tovább” – kezdte.

Nagyon sok mindent szívesen elvisel, magyarázta, hozzátéve, az elmúlt két és fél évben 100 milliárdos közpénzt költöttek arra, hogy gyalázzák, hogy tönkretegyék, a barátaival, a családjával együtt. „De azt nem fogom elviselni, elnök asszony – közölte –, hogy egy olyan ember kapjon szót, és maradjon nála a szó, aki a gyerekeimmel jön.” Az első vastaps után így folytatta: „Azt hallgattam két éven keresztül, hogy az én kiskorú gyermekeim, a legcsodálatosabb gyerekek a világon nem állnak szóba velem.

Ezt hazudozzák még most is éjjel-nappal, úgy, hogy jelenleg is ott van az otthonomban két gyerekem, és a nagyfiamat most búcsúztattam el, mert külföldre megy.” Ezen a ponton konkrétan Pócshoz fordult, azzal, hogy „igen, ön egy tolvaj, közpénzen vitt óvodába, bölcsődébe nyuszimotorokat.

Aki közpénzen visz óvodásoknak, bölcsődéseknek műanyag motorokat, amiket háromezer forintért meg lehet venni, az a mi szemünkben és minden becsületes magyar ember szemében tolvaj, főleg, ha kampányból viszi oda.” Pócs ezzel le volt rendezve, de Magyar áttért volna még a KDNP-s Rétvári Bencére és a pétervásárai plébános dolgára is, ám ekkor az elnök tőle is elvette a szót, egyrészt arra hivatkozva, hogy elfogyott az időkerete, másrészt arra, hogy szintén eltért a tárgytól.

Ez is ért egy kis vastapsot, de Hallerné Nagy Anikó úgymond a jegyzőkönyv pontosítása kedvéért még elmondta, hogy szeretne válaszolni a miniszterelnöknek. „Valóban megadtam a szót Pócs János képviselő úrnak, viszont azon a ponton, amire ön hivatkozott, megvontam tőle” – mondta.

Aztán ennyiben maradtak.

A csata videón: Aki a fideszes nyuszimotorokról többet szeretne tudni, kattintson ide . ]]>