Cikkünk folyamatosan frissül.

Hétfő délután az űrbe bocsátották Elon Musk SpaceX-ének űrhajóját, a Starshipet, ami most, 14. küldetésén először állhat pályára a Föld körül.

A tízórásra tervezett történelmi repülés során a világ legnagyobb űrhajója 26 műholdat állíthat majd pályára, új korszakot nyitva az űrkutatásban.

A teljesen újrahasználható Starship rakétarendszer magyar idő szerint 14:48-kor emelkedett a magasba a SpaceX texasi Boca Chicában található Starbase űrközpontjából.

A 124 méter magas rakétát a Super Heavy első fokozat 33 Raptor hajtóműve emelte fel az indítóállásról, majd két perc után levált róla a Starship második fokozat, ami 6 Raptor hajtóművével tovább folytatta útját a világűr felé.

Az ekkor még szuborbitális pályán utazó Starship az indítás után 25 perccel gyújtja be újra egyik Raptor hajtóművét, ami néhány másodperc alatt alacsony Föld körüli pályára állítja.

Ha minden rendben megy, a következő háromnegyed órában az űrhajó 26 darab harmadik generációs Starlink műholdat állíthat pályára, amik csatlakoznak a már több mint 11 000 űreszközt számláló, műholdas internetszolgáltatást biztosító Starlink konstellációhoz.

A Starship veszi át a Starlink műholdkonstelláció építését A Starship tizennegyedik repülésén 275 kilométeres magasságban kering majd bolygónk körül, mielőtt az indítás után kilenc órával, magyar idő szerint 23:40-kor megkezdi a visszatérést, és egy órával később a Csendes-óceánba csobban.

A repülés során a SpaceX folyamatosan monitorozza majd az űreszköz több száz szenzorát, és ha problémát észlelnek, hamarabb megszakítják az útját, és a légkörbe léptetik a Starshipet.

Ha az űrhajó jól teljesít, a következő repülésen megkísérelhetik az indítóállásra történő visszatérését, amivel a rakétarendszer valóban teljesen újrahasználhatóvá válna.

A korábbiaknál nagyobb méretű, 10-szer nagyobb letöltési és 22-szer nagyobb feltöltési kommunikációs kapacitást kínáló, harmadik generációs Starlink műholdakat eleve a Starshiphez tervezték.

A rakétarendszer végleges konfigurációban egyetlen repülésen 20-szor több Starlink műholdkapacitást tud majd Föld körüli pályára állítani, mint a SpaceX Falcon–9 rakétája.

Az űrvállalat a következő években több ezer V3-as műholdat tervez majd feljuttatni; a Starlink konstelláció 15-20 ezer műhold körül tetőzhet majd Gwynne Shotwell, a SpaceX elnökének idén tavaszi nyilatkozata szerint .

A Starship első orbitális repülését közelről követi az amerikai űrügynökség (NASA) és annak vezetője, Jared Isaacman is, mivel a rakétarendszernek és az űrhajónak kulcsfontosságú szerepet szánnak az Egyesült Államok 2028-ra tervezett újbóli holdraszállásában.

Az Artemis–4 küldetésen az űrhajósok a SpaceX Starshipjének specializált változatával vagy Jeff Bezos Blue Origin cégének holdkompjával szállnak majd le az égitestre, 56 évvel az Apollo-program utolsó holdraszállása után.

Ezt a jövőre induló Artemis–3 küldetés készíti elő, aminek során az Orion űrhajón utazó három amerikai és egy olasz űrhajós Föld körüli pályán dokkol majd a Starship HLS és a Blue Moon holdkompok tesztváltozataival.

Hosszú út vezetett idáig A világ legnagyobb és legerősebb űrrakétája 2023 áprilisában repült először, de hajtóműhibák miatt négy perccel a fellövés után meg kellett szakítani útját.

A Starship először második repülésén, 2023 novemberében érte el a világűrt, 11 hónappal később pedig a Super Heavy első fokozat visszatért az indítóállásra, az Egyesült Államok technológiai fölényét propagáló bravúros képsorokat produkálva és nagy lépést téve a rakétarendszer gyors újrahasználhatósága felé.

Tavaly aztán Musk cégét több katasztrófa is érte: a Starship 2025 elején két repülésen is felrobbant a világűr elérése után, visszahulló darabjaival veszélyeztetve a Karib-tengeri légiforgalmat, majd júniusban egy repülés előtt álló Starship fokozat semmisült meg egy rutin földi teszt során.

Ezek után úgy tűnt , hogy az Egyesült Államok tényleg elveszítheti a Kínával vívott holdversenyt, főleg hogy nem haladt érdemben előre a Starshipek űrbeli utántöltésének tesztelése, ami a gyors újrahasználhatóság elérésével együtt nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a holdkomp eljusson a Holdig, és űrhajósokat jutasson az égitest felszínére.

A leggújabb becslések szerint a Starship HLS feltankolásához 15 Starship indítására lesz majd szükség, mielőtt a holdkomp elindulhatna a Hold felé.

Isaacman a NASA élére történő beiktatása után világossá is tette, hogy az a cég adja majd a következő holdraszálláshoz a holdkompot, amelyik hamarabb elkészül vele.

A NASA azóta is a fejlesztések felgyorsításán dolgozik a két beszállítóval – ez elé újabb akadályt gördített a Blue Origin New Glenn rakétájának májusi megsemmisülése , ami hónapokra üzemképtelenné tette Bezos cégének indítóállását, és tovább fokozta a SpaceX-re helyeződő nyomást.

Időközben újra felpörgött a Starship program: a harmadik generációs, már a végső konfigurációt közelítő Super Heavy és Starship sikeres repüléseket hajtott végre májusban és júliusban – utóbbi után a sci-fi filmekbe illően az óceánon lebegő Starshipet ki is mentették az Indiai-óceánból.

Szintén jó hír a NASA számára, hogy a New Glenn repülései még idén év vége előtt újraindulhatnak, és a rakéta a jövő év elején a Hold déli pólusára juttathatja majd a Blue Moon Mk1 leszállóegységet, amire az emberes holdkomp épül majd. ]]>