„…A „Dissident” szót használtad.

Ez magyarul… Magyarul?

Mondjuk egy létezett-szocialista nyelven egy időben az állampolgári kötelék alantas indítékú, illegális úton (teszem: rókacsapáson, bivalygázlón át) történő elhagyását jelentette.

Így nem érthetted.

A mondott jelentés a te nyelvedben nem is létezik, és útleveled érvényes volt.” Petri György: Rolf Bossert halálára Azt hiszem, a napokban sokaknak szorulhatott össze a gyomra Magyar Péter posztját olvasva , melyben a francia diáktüntetésekből országos tiltakozáshullámmá nőtt megmozdulások okozta károkat a „bevándorlás problémájával” igyekezett magyarázni. 15 fotó Taktikai szavazás, mondtuk.

Inkább leszek a Tisza ellenzéke, mondtuk.

Beszélünk majd róla a kormányváltás után, mondtuk.

Aztán mégis-mégis, olyan jó volt az azonosulás.

És valóban, mennyi szimpatikus, jóravaló ember (tényleg!) dolgozik, hogy ez ne lehessen többé következmények nélküli ország .

Így aztán stratégiai távolságtartás ide vagy oda, időszakosan mégis kényelmes volt elhinni a blőd közhelyeket, melyeken korábban csak mosolyogtunk: normális politika, szakértői kormány.

Ideológiai, világnézeti ellentét?

Egyszerre egy beszéljen.

Bízzátok ránk.

Olvasom a felháborodott posztokat, a csalódottakat, a meglepődött kommenteket, azt mondják, a Fidesz retorikája ez az ún. migránsozás , és a migránsozás arra szolgál, hogy elterelje a figyelmet a valós problémákról.

Pedig – ahogy arra Magyar Péter később külön posztban is felhívta a figyelmet – a Tisza valóban egyértelműen fogalmazott már a kampányban is: a Fidesz bevándorláspolitikája helyes volt, az Európai Unió igaztalanul és álszentül (ez utóbbi sajnos igaz) szankcionálta Magyarországot a bevándorlókkal szembeni kegyetlen bánásmód miatt, a határkerítést megtartják, sőt: szigorítanak.

Vagyis, semmi kétség: ezt gondolják.

Tényleg ezt gondolják.

The post Bánfalvi Samu: Magyar Péter és a posztfasiszta konszenzus first appeared on 24.hu .