Varga Judit után három másik egykori fideszes igazságügyi minisztert hallgatott meg a végrehajtási vizsgálóbizottság.

Egyikük sem tudott semmiről: Navracsics a bajokról sem, Trócsányi már fejétől bűzlő hallal küszködött, míg Tuzson szerint a nagyobb reformok már előtte lezajlottak.

Megtudhattunk egy keveset a minisztériumalakítás rejtelmeiről, ahogy arról is, mi a vizsgálóbizottság dolga, és mi nem.

Mármint egyesek szerint. „Mivel nem vagyok a Fidesz tagja, és nem is voltam igazából ismert, megnéztem, milyen jogászok vannak a frakcióban.

Fogalmam se volt igazából.

Meg kellett néznem Google-ban, hogy ki az, akinek van jogi doktorátusa.

És megmondom őszintén, nem túl sok volt, akik közül lehetett választani.

Völner Pál volt államtitkár korábban.” Így mesélt Völner Pál felkéréséről Trócsányi László egykori igazságügyi miniszter a végrehajtási visszaéléseket feltáró vizsgálóbizottság reggeli ülésén, amikor arról kérdezték, miért nevezte ki a később kirobbant Völner-Schadl ügy központi vádlottját államtitkárnak az Igazságügyi Minisztériumban. „Fölhívtam telefonon, és megkérdeztem, hogy államtitkárságot vállalnál-e?

Én nem találkoztam vele soha az életben előtte” – mesélt a felkérés menetéről Trócsányi. „Leültem vele, és mondtam, nézd, a tied a parlamenti államtitkárság, én a frakciót nem ismerem, ők sem ismernek engem.” Trócsányinak olyan emberre volt szüksége, aki képviselni tudja őt fórumokon és a frakcióban is. „Én ezt a világ legtermészetesebb dolgának tartottam egyébként.” Hosszú kínlódás volt, mire a bizottság eljutott Trócsányi ezen megszólalásáig, és még utána is vagy másfél órán át szívták egymás vérét a parlamenti képviselők és volt miniszterek.

Varga Judit egykori igazságügyi miniszter után ugyanis három másik fideszes tárcavezetőt faggattak a végrehajtási visszaélésekről: Navracsics Tibort, Trócsányi Lászlót és Tuzson Bencét.

Navracsics felolvasta az SZMSZ-t.

Majd még egyszer.

Aztán még egyszer ]]>