Azok, akik gördülékenyen képesek új idegen nyelveket megtanulni, nem beszédbeli hangokként, hanem véletlenszerű zajként dolgozzák fel az idegen nyelvek hangjait, írja egy, a Kísérleti Pszichológiai Folyóiratban frissen megjelent tanulmány .

A University College London (UCL) és a japán Tohoku Egyetem kutatói 67 japán, angol nyelvet tanuló agyát térképezték fel MRI-vizsgálatokkal, miközben a résztvevők az anyanyelvüktől eltérő, angol nyelvben előforduló magánhangzókat próbálták egymástól megkülönböztetni.

A hallási vizsgálatokból kiderült, hogy a magasabb hallási pontossággal rendelkező tanulók gyorsabban sajátították el az új nyelvek kiejtését.

A kutatók ezt azzal magyarázták, hogy a kísérlet során a résztvevők kevésbé használták az agyuk bal oldali, nyelvfeldolgozásban részt vevő szenzomotoros rendszerét, így az anyanyelvükből származó mintázatok nem zavarták meg őket az új hangok regisztrálásában.

Ugyanakkor azok a résztvevők, akik alacsonyabb hallási pontossággal rendelkeztek, nagyobb mértékben használták a bal agyféltekéjüket és az ismeretlen hangok feldolgozásakor anyanyelvük kiejtési mintáit alkalmazták.

Kazuya Saito-van Poeteren, a tanulmány vezető szerzője és az UCL Oktatási Intézetének professzora a Guardiennek elmondta, hogy a kutatás eredményei alapján az oktatási rendszereknek nagyobb hangsúlyt kellene fektetniük a hallási készségek fejlesztésére, ahelyett, hogy a nyelvtan és szókincs gyakoroltatásának elvét követnék. „A hagyományos nyelvtanulás a strukturált gyakorlásra támaszkodik, de az agyunk természeténél fogva arra van beállítva, hogy a nyelveket a nyelvvel való érintkezés révén sajátítsa el” – idézi a lap Padraic Monaghant, a Lancasteri Egyetem kognitív tudományok professzorát. ]]>