„Miért egy kétezer lelkes kis faluban jutottunk el odáig, hogy hirtelen kinőtt a semmiből egy NB I-es focicsapat stadionnal, meglehetősen tekintélyes fizetésekkel, kiszolgáló központtal, szállodával, taonegyedik hellyel, a nagy magyar valóságtól olyannyira elrugaszkodva, hogy maga a klub is büszkén hirdetheti, ez – talán – a térség legnagyobb és legjobban felszerelt futball- és sportközpontja?” Abszolút releváns kérdés.

A futball- és sportközpont, amiről szó van, a felcsúti Puskás Akadémiáé.

De ebbe a gondolatmenetbe se nagyon lehet belekötni: „Lesznek, talán nem is kevesen, akik nem ilyen áltudományos magyarázatokban látják a felcsúti sportélet váratlan felemelkedését, hanem egy emberi döntésben, némi nagyzási hóborttal, a családi ház szomszédságában létrehozva egy csilivili sportközpontot.

Egy másik világot.

Józanabb közösségben, aki a piramis csúcsán áll, kínosan figyel arra, hogy ilyesmi ne történhessen.

Nálunk a piramis csúcsán kínosan figyeltek arra, hogy éppen ilyesmi történjen.” Abszolút stimmel, tényleg.

Egyvalami meglepő csak: az idézetek egy Nemzeti Sport-publicisztikából származnak , melynek szerzője Kun Zoltán főszerkesztő-helyettes.

Mi is írtunk róla : a Miniszterelnökség interaktív diagramokon, térképen és táblázatban foglalta össze a társasági adóból származó sporttámogatások adatait, összegeit és kedvezményezettjeit.

Ebből kiderült: a teljes sportági listában a Felcsút kapta a 4. legtöbb tao-támogatást az évek során, egészen konkrétan 45,4 milliárd forintot.

Alig kevesebbet, mint a kosárlabda-szövetség összesen, simán többet, mint a jégkorong, a vízilabda vagy a röplabda.

A Felcsút azonban nem hagyta szó nélkül a dolgot, ezt is megírtuk csütörtökön: színes-szagos, sok képes kváziközleményben reagált , próbálva azt állítani, hogy semmi se úgy van, hiszen nem is annyi az annyi, és különben is, olyan eredményes volt a semmiből felépített klub, hogy minden fillér jó helyre ment.

Oké, mondja erre Kun Zoltán, de miért éppen Felcsútra?

Miért nem Debrecenbe, Pécsre, Szegedre vagy Kukutyinba?

A választ pontosan ismerjük, egészen konkrétan a kezdetek kezdete óta.

Most már a Nemzeti Sport is ismeri.

Az a Nemzeti Sport, amely, mint tudjuk, Orbán Viktor exminiszterelnök kedvenc lapja, és amellyel – egyéb igeforrásait megelőzően – indítja valaha dolgos napjait .

És amelynek Kun Zoltán is munkatársa volt, ha minden igaz, akkor is , amikor annak főszerkesztőjét még Szöllősi Györgynek hívták.

Mígnem idén májusban kirúgták .

Így egy ideje a Puskás Akadémia píárosát – vagy sajtófőnökét – hívják Szöllősi Györgynek , tehát ha azt nem is állíthatjuk teljes magabiztossággal, hogy ő írta a szóban forgó PAFC-közleményszerűséget a saját kezeivel, abban aligha tévedünk, hogy köze lehetett hozzá.

Hiába, bonyolultak manapság az ember és ember – exmunkatárs és exmunkatárs, főszerkesztő és főszerkesztő-helyettes – közötti viszonyok.

Mi ez, ha nem tőrőlmetszett rendszerváltás?

Csak aztán nehogy lemondja az előfizetését az első számú olvasó.

Plusz a többi, akinek tizenöt éven át pont az ellenkezőjét írták a patinás hasábokon. ]]>