Vasárnap este, magyar idő szerint 21 órakor a New Jersey-i MetLife Stadionban dől el, hogy Spanyolország másodszor vagy Argentína negyedszer nyeri a labdarúgó-világbajnokságot.

A spanyol válogatott a 2010-es győzelme óta először, története során másodszor jutott be a döntőbe.

Argentína hetedszer játszhat a trófeáért, és négy évvel a katari sikere után megvédheti a címét.

Legutóbb 64 éve Brazíliának sikerült ez.

A döntő nagy sztorija egyértelműen Lionel Messi és Lamine Yamal találkozása.

A Barcelona korábbi legendája és lehetséges utóda még sohasem lépett pályára egymás ellen, pedig közel húsz évvel ezelőtt már találkoztak.

Ahogy már írtuk , 2007-ben egy jótékonysági fotózáson Messi az akkor öt hónapos Yamalt babakádban fürdette meg. „Őszintén szólva egészen hihetetlen ez a közös fotónk.

Ilyen az élet, nem igaz?

Amikor készült, ő még kisbaba volt, most pedig világbajnoki döntőben kerülünk szembe egymással” – nyilatkozta Messi.

A saját válogatottjukban betöltött szerepük teljesen más: Messi továbbra is szinte minden argentin támadás kulcsfigurája, Yamal viszont egy kiegyensúlyozottabb spanyol csapat része.

Fokozatosan javult a spanyolok játéka Luis de la Fuente csapata nem kezdte meggyőzően a világbajnokságot.

A nyitómeccsen csak 0-0-s döntetlent játszott a vb-újonc Zöld-foki Köztársasággal, utána azonban 4-0-ra legyőzte Szaúd-Arábiát, majd Uruguay ellen is nyert, így csoportelsőként jutott tovább.

Az egyenes kieséses szakaszt egy Ausztria elleni 3-0-s győzelemmel kezdte, Portugália és Belgium ellen viszont jóval nehezebb dolga volt.

Mindkét mérkőzést a csereként beálló Mikel Merino hajrában szerzett gólja döntötte el.

A belgák elleni 2-1-es negyeddöntőben kapta Spanyolország az eddigi egyetlen gólját a tornán.

Az elődöntőben aztán már úgy játszottak, mint a világbajnokság legnagyobb esélyesei. 2-0-ra verték Franciaországot, és közben Rodri vezetésével szinte teljesen levették a pályáról Kylian Mbappét, Ousmane Dembélét és Michael Olisét.

Yamal harcolta ki az első gólt hozó tizenegyest, amelyet Mikel Oyarzabal értékesített, majd Dani Olmo passza után Pedro Porro biztosította be a győzelmet.

A spanyolok nem pusztán megnyerték az elődöntőt, szinte végig ők irányították a mérkőzést .

Magasan védekeztek, uralták a középpályát, alig hagytak lehetőséget a franciáknak arra, hogy lendületből vezessenek támadásokat.

Az Independent cikke a spanyol futballt Pep Guardiola pozíciós játékának válogatott változataként jellemezte.

A játékosok szigorúan felépített rendszerben mozognak, állandó passzkapcsolatokat alakítanak ki, és arra kényszerítik az ellenfelet, hogy az ő tempójukban futballozzon.

Az Athletic adatai szerint a spanyolok átlagosan 63,7 százalékban birtokolták a labdát a tornán.

Türelmesen járatják a labdát, amíg meg nem nyílik előttük a terület, de a játékuk korántsem csak oldalpasszokból áll.

A szélsők, a középpályások és a felfutó szélsőhátvédek folyamatosan cserélik a helyüket, és főleg a szélsőhátvéd és a középhátvéd közötti rést keresik.