A futballklubok zömmel sem globálisan, sem itthon nem villognak a költéseikkel, hogy honnan és mekkora bevételük van, mekkora a hiányuk.

Kinek az ötlete volt az Open ZTE ?

Azt sejtem, hogy szurkolói kritika is állhat az elindulása mögött.

Több oka is van, hogy elindítottuk a projektet.

Amikor tavaly nyáron megjöttek az argentin tulajdonosok, megbeszéltük, hogy egy évet várunk ezzel a típusú kommunikációval.

Látnunk kellett, hogyan alakul a magyar futballfinanszírozás iránya, egyáltalán mi milyen örökséget veszünk át az előző tulajdonostól.

A tulajok annyira hívei a transzparenciának, hogy a Premier League példájára akár a játékosaink fizetéséről is hajlandóak lennének nyíltan beszélni, ám ezt jogszabályok alapján csak közös megegyezés után lehetne közölni.

Az átláthatóság célja, hogy bizalmat ébresszünk minden partnerben, Zalaegerszeg városában, a sajtóban és a szurkolókban is.

Ugyanis tavaly sok helyről eljutott hozzánk nyilvános megszólalások vagy véleménycikk formájában, hogy bizalmatlanságot érezni amiatt, hogy dél-amerikai befektetők vették meg a ZTE-t.

Több NB I-es csapatnál is tett ezért a korábbi külföldi tulaj.

Igen, én is emlékszem a 2000-es évek elején történt furcsaságokra.

Pedig azt látom, hogy a magyar futball a stadion- és pályaépítések nyomán most abban a helyzetben van, hogyha jön egy külföldi befektető, van érték, eszköz, amit a vételár fejében fel lehet kínálni.

Mohos Márton / 24.hu ZTE – AC Milan barátságos mérkőzés a zalaegerszegi ZTE Arénában 2022. július 23-án.

Már ha a klub tulajdonában van például a stadion.

Ha megváltozik a jelenlegi sportfinanszírozás – márpedig éppen ezt éljük –, a sok felújított ingatlan, aréna fenntartása óriási nehézséget jelent majd az önkormányzatok, a klubok számára.

De vissza az Open ZTE-hez.

A tavalyi szezon sikere ugyan elcsendesítette azokat a hangokat, amelyek megkérdőjelezték a tulajok szándékait, de azok után, hogy egyre több külföldi érkezett a csapatba, és egyre több magyar játékos köszönt el, fontosnak tűnt, hogy elmagyarázzuk az okokat.

Pedig az eredeti szándékunk az volt, hogy a keret fele részben magyarokból álljon.

Ám ez a jelenlegi magyar futballviszonyok között egyszerűen fenntarthatatlan volt.

A játékosok számára is megfogalmaztuk, hogy olyan modellben gondolkodunk, ahol a játékosunk fejlődik, és egy ponton közös célunk, hogy tovább tudjon lépni, hiszen ez az ő érdeke is, a klub pedig pénzt kap érte.

Ám azt láttuk, hogy a saját tehetségközpont státuszt élvező utánpótlásunkból egyelőre nem tudjuk megoldani a távozók minőségi pótlását.

A tehetségek a kiemelt akadémiákon gyűlnek össze, és még a lepattanókat is nehéz megszerezni.

A lepattanót nem bántó szándékból mondom, azokról beszélek, akik valamiért parkolópályára kerültek például egy akadémián.

A fiatalajánlás miatt felsrófolt áruk és magas fizetésük miatt nehéz megszerezni őket?

Így van, felhajtják az árukat és a bérüket az MLSZ-ajánlások meg a módszertani központ alkotta szabály az akadémista játékpercekre.

Mérsékeltebb áron pedig legfeljebb olyan magyarok érhetőek el a piacon, akik messze vannak az NB I szintjétől.

Nemhogy a magyarokra vonatkozó MLSZ-ajánlást, még azt sem lehet így tartani, hogy a saját partnercsapatunknak, a Nagykanizsának ügyes magyar futballistákat adjunk.

Emiatt engedtük el a magyar és a fiatalajánlás után begyűjthető összeget.

Ezt is komplexen el akartuk magyarázni az Open ZTE projektben.

Ezért írtuk le, hogy honnan milyen bevételeink és milyen kiadásaink vannak.

Hogy a több millió eurót, ami befolyik a játékoseladásokból, nem zsebre teszi valaki és hazaviszi.

Nincs olyan, hogy jön a tulaj, elad pár játékost, és aztán elrakja a hasznot.

Visszaforgatjuk a teljes összeget a napi működésbe, béreket, számlákat, járulékokat fizetünk belőle, és jelenleg még így is több százezer eurós mínuszt termelünk.

A jelenlegi tudásunk szerint mégis ezt a modellt látjuk működőképesnek, így tud életben maradni a klub.

Természetes, hogy eközben felmerül a szurkolókban, tudnak-e ezzel azonosulni.

Hogy kevés a magyar és sok a külföldi játékos.

Mohos Márton / 24.hu Az FTC példája azt mutatja meg, hogy irgalmatlan összegű befektetéssel – az esetükben ennek komoly hányadát az állami forrás adta – bizonyos idő elteltével egy vállalkozás elkezdhet profitot termelni játékoseladásból és jórészt a nemzetközi meccsek után járó bevételekből.

Rosszul látom?

Hát igen, ha viccesen akarok fogalmazni, leveszem az elejét meg a végét, és stimmel a dolog.

De ha leveszem az elejét, a rengeteg nem piacról érkező dotációt, és helyettesítem akár tulajdonosi tőkével, akkor meg lehet csinálni ezt Magyarországon?

Megvan ehhez az üzleti, fogyasztói és egyéb környezet?

The post Kemény ítélet az NB I-ről: A magyar futballpiac túl kicsi ahhoz, hogy a klubokat eltartsa first appeared on 24.hu .