Amikor Emma gyerek volt, a családjában sosem volt kérdés, hogy a nagymama ráér-e, tud-e, vagy egyáltalán szeretne-e vigyázni az unokákra a nyári szünetben.

Mindenki természetesnek vette, hogy a nagyszülőkre mindig lehet számítani. „Egyiknél eltöltöttünk a testvéremmel két hetet, aztán a másiknál is.

Na, nem mintha anyámnak ne lett volna ideje ránk nyáron, tanítónő volt, a nyarakat ő is otthon töltötte.

Csak hát nem velünk szerette volna eltölteni.” Emma ma már maga is két gyereket nevel, ám azt a nagyszülői segítséget, ami annak idején olyan természetes volt, ő már nem kapja meg.

Sem a saját szüleire, sem az anyósáékra nem számíthat úgy, ahogyan egykor az ő szülei számíthattak a nagymamákéra.

Anyámék évekig szinte könyörögtek, hogy jöjjenek már az unokák.

Aztán amikor megszülettek a gyerekeink, hirtelen találtak maguknak jobb elfoglaltságot.

Nekik igazából annyi a lényeg, hogy fotózhassák őket, és tíz percig eljátszhassák a nagyszülőt, amivel aztán dicsekedhetnek a barátaiknak.

Az újdonság varázsa hamar elmúlik, különösen akkor, amikor az unokák már nem hajlandók a kedvükért produkálni magukat, és kezd kialakulni a saját véleményük – meséli Emma, majd szomorkásabb hangon hozzáteszi: úgy érzi, mintha ugyanaz a minta ismétlődne meg újra, amit gyerekként is átélt. „Amikor gyerek voltam, a szüleim akkor is magamra hagytak.

És most nagyszülőként is ugyanezt teszik.” Emma az érzéseivel egyáltalán nincs egyedül.

A 40 éves nő a millenniál, vagy más néven az Y generáció tagja, és elég csak egy kicsit körülnézni a közösségi médiában, hogy lássuk, mennyi kortársa mesél hasonló gyerekkorról.

The post A boomerek még a nagyszülőkre bízták a gyerekeiket – ők bezzeg már nem segítenek.

Miért? first appeared on 24.hu .