A NASA felgyorsítja a holdkompok fejlesztését két iparági partnerével, Elon Musk SpaceX-ével és Jeff Bezos Blue Originjével közösen – közölte pénteken az amerikai űrügynökség egy hosszúra nyúlt sajtótájékoztatón, ahol minden korábbinál részletesebben ismertették az Artemis–4 misszió 2028-as holdra szállásának terveit.

Az Artemis–4 küldetésen négy űrhajós utazik majd a Space Launch System (SLS) űrrakéta által a világűrbe juttatott Orion űrhajón.

Ezután találkoznak a SpaceX Starship HLS vagy a Blue Origin Blue Moon Mark 2 holdkompjával, amellyel két űrhajós leszáll a Hold déli pólusának közelében.

A NASA és partnerei még mindig a kitűzött 2028-as indítás felé tartanak, amivel az Egyesült Államok megelőzné Kínát a Holdra történő visszatérésben, és elsőként juttatna űrhajósokat a Hold legértékesebb területére .

A NASA pénteki bejelentése szerint az újbóli holdra szálláshoz vezető fejlesztések felgyorsítása érdekében az űrügynökség a SpaceX-szel és Blue Originnel együtt leegyszerűsítette a holdkompok terveit, illetve átdolgozta a küldetési forgatókönyveket. „A NASA nem tétlenül várja, hogy a puzzle-darabkák összeálljanak.

Az Apollo-program nem így jutott sikerre, és nem így lehet elérni a szinte lehetetlent” – mondta Jared Isaacman, az űrügynökség vezetője.

A két legnagyobb változás az, hogy az Orion űrhajó magas Föld körüli pályán dokkol majd a Starship HLS-sel, és együtt utaznak a Holdhoz, valamint hogy a Blue Origin holdkompja immár nem igényel űrbeli utántöltést, ami komoly esélyessé teszi Bezos cégét, hogy a SpaceX-et megelőzve először szállítson embereket a Holdra. „Most egy megvalósítható úton haladunk – idézi Isaacmant az Ars Technica. – Megvan a felhatalmazásunk, megvannak az erőforrásaink, és megvan az érdekelt felek támogatása is, hogy ezt véghez vigyünk, és végig is akarjuk csinálni.” Az Artemis–4-et az Artemis–3 küldetés előzi majd meg, amikor az Orion űrhajón utazó három amerikai és egy olasz űrhajós Föld körüli pályán dokkol előbb a Blue Moon, majd a Starship holdkompok prototípusaival.

Ezt a NASA jelenleg jövő nyárra tervezi, amihez három nagy teherbírású űrrakéta és három űrhajó koordinált indítására és üzemeltetésére lesz szükség.

Az, hogy a NASA végül melyik holdkomppal vág majd neki az Artemis–4-nek, nagyban függ majd a holdkompok legénység nélküli holdra szállási próbáitól is, amelyeket 2028-ig mindkét cégnek le kell bonyolítania.

A Starship juttatná a Holdhoz az űrhajósokat szállító Oriont Az új tervek szerint az Artemis–4-en a Starship HLS nem a Holdnál, hanem magas Föld körüli pályán találkozik majd az Orion űrhajóval, és a Starship hajtóművei hajtják majd végre az űrhajósokat Hold felé küldő rakétamanővert (trans-lunar injection).

Az Ars Technica szerint idén év elején a SpaceX mérnökeinek legfontosabb kérése az volt a NASA felé, hogy ne az eredetileg kijelölt közel rektilineáris halópályán (NRHO) kelljen a két űrhajónak találkozni, mert ez mások mellett több hajtóanyagot is igényelt volna.

Az Orion és a Starship HLS dokkolását egy komplex utántöltési műveletsor előzi majd meg, amihez hasonlót még sosem végeztek űrbeli körülmények között.

A SpaceX először elindít egy üzemanyagdepóvá alakított Starshipet, majd azt alacsony Föld körüli pályán több Starship meglátogatja és utántölti kriogén folyékony hajtóanyaggal.

Ezután fellövik a Starship holdkompot, amit a depó Starship Föld körüli pályán újratankol.

A kulcskérdés évek óta az, hogy mindehhez hányszor kell majd elindítani a világ legnagyobb rakétarendszerét, amely a többéves, nem éppen zökkenőmentes tesztprogram után először idén szeptember 28-án állított űreszközöket pályára a Föld körül.

Korábbi becslések az űrtankoláshoz szükséges Starship-fellövések számát 12-re tették, de csütörtökön a NASA egyik biztonsági tanácsadó testülete már 22 indítást becsült. „Ez túl magas szám.

A valós szám 6-8 körül lesz” – írta Musk az X-en.

A sajtótájékoztatón a NASA tisztségviselői a túl sok fennálló bizonytalanság miatt nem kívántak konkrét számot megadni, de Isaacman szerint Musk 6-8 közötti becslése inkább a Starshipben rejlő végső potenciált tükrözi.

Űrbeli utántöltés nélkül jutna el a Holdhoz a Blue Origin A NASA kérésére a Blue Origin is átdolgozta, hogy a Blue Moon holdkomp miként repülne az Artemis–4 küldetésen, amivel egyszerűsíteni tudnak a misszió megvalósításán, és el tudják hagyni a Starship HLS-szerű űrbeli utántöltés szükségességét.

Ehelyett egy New Glenn rakéta három transzferfokozatot állít majd pályára, majd egy másik New Glenn elindítja az emberes Blue Moon Mark 2 holdkompot.

A holdkomp ezután Föld körüli pályán találkozik a transzferfokozatokkal, amelyek a leszállóegységet a Holdhoz juttatják, ahol az elliptikus poláris pályán vagy alacsony Hold körüli pályán találkozik az Artemis–4 legénységét szállító Orion űrhajóval.

Az Orion a rakétamanővereket végrehajtó európai szervizmoduljával önmagában nem képes elérni az alacsony Hold körüli pályát, ami évekig jelentős korlátot jelentett az űrügynökség holdprogramjának – részben ez eredményezte a Lunar Gateway Hold körüli űrállomás terveit, amelynek fejlesztését idén márciusban állította le a NASA.

Az űrügynökség pénteken azt is bejelentette, hogy a United Launch Alliance űrcéggel együttműködve kifejlesztik a Centaur V felső fokozat kiterjesztett változatát.

Ez a felső fokozat az SLS központi fokozatával együtt lehetővé teszi majd, hogy az Orion elérhesse az alacsony Hold körüli pályát. „Az Orion alacsony Hold körüli pályára juttatásához olyan rakétameghajtási és űreszköz-integrációs problémákat kell megoldani, amiket túl sokáig hagytak megoldatlanul” – mondta Isaacman.

Jeff Bezos űrcége idén májusban súlyos katasztrófát szenvedett, amikor New Glenn rakétája felrobbant a floridai Cape Canaveral-i űrbázison, és magával vitte a cég egyetlen indítóállását – akkor azt írtuk , hogy ez a NASA holdprogramját is komolyan veszélyezteti, mivel a Blue Moon holdkompot a New Glenn juttatja majd a világűrbe.

Isaacman pénteken újságírói kérdésre azt mondta, hogy a New Glenn akár még idén, vagy 2027 januárjában újra repülhet.

Az űrrakéta egyik következő küldetésén utazik majd a Blue Moon Mark 1 robotikus leszállóegység is, amely az első puhán landoló űreszköz lehet a Hold déli pólusánál található Shackleton-kráter környékén.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: ]]>