A becslések szerint 2100-ra Magyarország népessége 5,2 millió fő lesz, ebből nagyjából 1,5 millió lesz a roma népesség száma a jelenlegi közel 800 ezer után – mondta Tóth Pál Péter demográfus a 64.

Közgazdász vándorgyűlésen Egerben.

Tóth úgy látja a most zajló folyamatokat, hogy 2100-ra az ország olyan katasztrófát fog megélni, amiből már nem lehet kilábalni, arra pedig egyáltalán nem lát lehetőséget, hogy a gyerekszám növekedése meg tudja állítani majd az 1980 óta tartó népességfogyást.

Tóth Pál szerint nagyon fontos, hogy az 5,2 milliós népesség 2100-ban már jellemzően idős lesz, aktivitásában nagyon gyenge, gyereket vállalni már nem tud, „örül inkább, hogy él”.

Egy ilyen összetételű népességtől nem lehet elvárni, hogy a magyarságot fenntartsa. „Ha adnának pénzt a családoknak, lenne gyerek, gondolták.

De adtak pénzt a családoknak és nem lett gyerek” – zárta előadását a demográfus.

A mindenkori kormány legfontosabb feladata a népességcsökkenés megállítása kellene, hogy legyen.

Mindent ez alá kell rendelni és mindent meg kell tenni a gyermekvállalás elősegítéséért és a halálozás csökkentéséért a demográfus szerint.

Ugyanakkor hibának tartja, hogy a népességfejlődés három eleméből egyet kizárt a kormányzat, a vándorlást.

Pedig ez az egész magyar történelem része volt.

Benda József szocializációkutató előadásában a demográfiai paradoxont állította központba.

Véleménye szerint ugyanis ugyanazokért az erőforrásokért versenyeznek a családok és a gazdaság is.

A probléma szerinte az, hogy a hangsúly már az azonnali termelésre és fogyasztásra helyeződött a jövő generációjának felnevelése helyett.

A statisztikák pedig jól visszaadják az összefüggést a nők munkaerőpiaci részvétele és a gyerekszám csökkenése között: amikor látványosan emelkedni kezdett a nők foglalkoztatottsága (például a '70-es években és az elmúlt évtizedben), akkor ezzel párhuzamosan csökkent a gyerekszám is.

Noha a magyar termékenységi ráta alakulása, csökkenése abszolút beleillik a kelet-európai országok trendjébe.

Benda szerint fordulatra van szükség.

Ugyan ez elmúlt tíz évben az előző kormány a zászlajára tűzte a családok támogatását, az intézkedések zöme a kutató szerint inkább a nők munkaerőpiaci részvételét hivatott támogatni, és csak kevés olyan lépés volt, ami ténylegesen a gyerekszám növelését célozta volna (például gyed és a babaváró hitel).

Élő Anita újságíró, az MKT Demográfiai Szakosztályának elnökségi tagja szerint nem családbarát társadalomban élünk.

Például utazási irodák jönnek létre azoknak, akik nem akarnak gyerekkel utazni, gyerekmentes szállodát, éttermek nyitnak, és rohamosan változik a társadalom attitűdje.

Ezen Élő szerint sem egy kormány, sem pedig a demográfusok nem tudnak változtatni, ahogy a fiatalok tudatos gyermektelenségén sem.

Ezen csak ők tudnának.

Noha a szekcióban négy szakember is ült, egyedül Élő Anita volt az, aki a klímaszorongást, mint a gyermekvállalást visszafogó tényezőként említette.

A szekció egyébként kicsit „régi vágású” volt, vagyis pont annak a generációnak a véleményét nem lehetett megismerni, pont az a generáció nem volt képviselve, aki a legtöbbet tehetné jelenleg a népességfogyás megállításáért.

És amely tudatosan dönt a gyermektelenség mellett.

Ahogy nem esett szó arról sem, mi lehet a férfi szerepe a családban, a gyermekvállalásban, -nevelésben.

Helyette megismerhettünk jó példákat arra, amikor a vendégmunkásokat hoznak be az országba bébiszitterként. ]]>