Júniusban rendeztük meg 13.

Qubit Live estünket , amelyen meghívott előadóinkkal az AI korlátaival és a körülötte kialakult hype-pal, valamint az általános mesterséges intelligencia (AGI) ígéretével foglalkoztunk.

A napokban megosztjuk az eseményen elhangzott előadásokat, a kerekasztal-beszélgetést és a nézői kérdésekre adott válaszokat is, hogy az is megnézhesse őket, aki nem tudott részt venni a Qubit+ előfizetőinek meghirdetett rendezvényünkön.

A meghívott kutatók előadásai és a Concorde stratégáinak beszélgetése után Tóth András, a Qubit újságírója és az AI Híradó társműsorvezetője nyitotta meg a kerekasztal-beszélgetést, Pintér Róbert szociológus-politológus, Kocsis Levente matematikus és Jelasity Márk informatikus-matematikus-nyelvész részvételével.

A legutóbbi, 2025 szeptemberében tartott 12.

Qubit Live idején épp az volt a legfrissebb hír, hogy az OpenAI egyik modellje aranyérmet érő teljesítményt nyújtott a Nemzetközi Matematikai Diákolimpián, míg az aktuális esemény néhány héttel azután zajlott, hogy a cég egy újabb kísérleti modellje megcáfolta Erdős Pál egyik ismert problémáját, az egységtávolság-sejtést.

Jelasity szerint ez az eredmény lenyűgöző, de nem meglepő, és főleg nem önálló felfedezés: a modell nem a problémát találta ki, hanem egy pontosan meghatározott promptot kapott, amelyre aztán 80 perc alatt megszületett a válasz.

A matematika mindazonáltal szerinte az első terület lesz, ahol emberfeletti teljesítményre lehet számítani – ehhez felidézte Szegedy Krisztián akadémiai székfoglalóját is, amelyben 2030-ra jósolta a matematikusok munkanélkülivé válását.

A beszélgetés egyik visszatérő rejtélye a termelékenységi paradoxon volt: ha az AI 20-30 százalékkal is képes növelni egy dolgozó hatékonyságát, miért látszik a gazdasági adatokban 2022 novembere, a ChatGPT megjelenése óta mindössze fél-egy százalékos növekedés?

Pintér szerint azért, mert nem az eszköz a lényeg, hanem az számít, hogyan illeszkedik mindez a közös munkába: ha valaki az AI-jal gyorsan összedob egy félkész megoldást, amit aztán a kollégájának kell újracsinálnia vagy kijavítania, akkor a nyereség, amit az első ember időben megspórolt, a csapat szintjén máris elveszett.

Jelasity ezt azzal árnyalta, hogy egyes szektorokban azért kimutatható a növekedés: a nagy techcégek pontosan mérik, mennyivel több forráskód készül el, és ez 10-20 százalék körül van.

Kocsis Levente a sakkozók példáján keresztül közelítette meg a kérdést: a kétezres évek elején néhány évig az emberi játékosok a gépekkel együttműködve még felül tudtak kerekedni a tiszta programokon, ez a korszak azonban véget ért – de mivel a sakk ritka, jól körülírható terület, ahol a program szinte sosem hibázik, az együttműködés szerinte még sokáig, szinte minden más területen működni fog.

És ha egyszer tényleg megérkezik a nálunk fejlettebb intelligencia, hogyan élünk majd együtt vele?

Pintér erre a kérdésre Szertics Gergely AI-kutató „MI lesz velünk?” című könyvét idézte, amely szerint „nem háborúzunk tyúkokkal”, vagyis ahogy a tyúkok sem lázadnak fel az emberiség ellen, úgy nekünk sincs esélyünk a szuperintelligenciával szemben.

A könyv másik állítása szerint viszont arra kell törekednünk, hogy mi legyünk a mesterséges intelligencia „szent tehene”, vagyis az a faj, amelyet érdemesnek tart megőrizni.

Jelasity zárógondolatként hozzátette: ha tényleg ekkorára nő az ember és a gép közti intelligenciaszakadék, akkor azt sem fogjuk tudni eldönteni, hogy létezik-e már szuperintelligencia, hiszen túl korlátozottak vagyunk hozzá – ennek alapján pedig akár az is elképzelhető, hogy már most is létezik, csak nem tudunk róla.

A kerekasztal után a közönség tagjai is kérdezhettek a kutatóktól.

Egyikük azt firtatta, hogy meddig kell még szakdolgozatot írniuk az egyetemistáknak, amire Pintér egyrészt azt felelte, hogy a legtöbb szakon inkább választhatóvá kellene tenni a szakdolgozatírást – hiszen akár egy projekt vagy egy csapatban megoldott feladat is számot adhatna a tudásról –, másrészt hogy magával az AI-használattal sincs baj, ha a „brain first” elvet követjük: előbb saját fejből érdemes elvégezni a feladatot, és csak utána, a szöveg feljavítására bevonni a gépet.

Egy fejlesztő arról kérdezett, hogy ki lehet-e egyáltalán zárni matematikailag a hallucinációt.

Jelasity szerint erre nincs egyszerű recept, Pintér viszont árnyalta a kérdést: szerinte a hallucináció csak akkor okoz igazi bajt, ha komoly tétje van, ha nincs meg bennünk a kritikus gondolkodás, hogy észrevegyük, vagy ha nem vagyunk hajlandók felelősséget vállalni érte – az AI-ra ugyanis nem lehet ráfogni a hibát.

Szerinte a hallucináció bizonyos fokig a modell kreativitásának is az ára, ráadásul, mint mondta, kettős mércét alkalmazunk: egy tévedő kollégának megbocsátunk, mert ember, a mesterséges intelligencián viszont elverjük a port ugyanazért a hibáért.

A kerekasztal-beszélgetés és a nézői kérdések most videó formájában is elérhetők.

Nézd meg őket itt: Ha a következő tudományos estünkről te sem szeretnél lemaradni, lépj be mielőbb a Qubit+-ba!

A Qubit Live #13-at a Concorde Értékpapír Zrt. támogatta. ]]>