Az első Nobel-díjas nő, Marie Curie lengyel származású fizikus és vegyész 1903-ban kapta meg a fizikai Nobel-díjat a radioaktivitás kutatásáért, férjével, Pierre Curie-vel és Henri Becquerellel megosztva.

Később ő lett az egyetlen, aki két díjat is kapott két különböző tudományos kategóriában, mivel 1911-ben kémia Nobelt is kapott a rádium és a polónium felfedezéséért.

Rajta kívül Linus Paulingot is két Nobellel díjazták két különböző kategóriában: az elsőt, a kémiait 1954-ben, a másodikat, a béke-Nobelt 1962-ben az atomfegyverkezési verseny elleni küzdelméért kapta.

John Barden kétszer kapott fizikai (1956 és 1972), Frederick Sanger (1958 és 1980) és Barry Sharpless (2001 és 2022) pedig kémiai Nobelt.

Hagyományosan az október első hétfőjével kezdődő héten jelentik be a díjazottakat; a hivatalos menetrend szerint hétfőn az orvosi és élettani díjjal kezdik.

Összesen tizennégy tudós nőt díjaztak ebben a kategóriában; az elismerést elsőként 1947-ben Gerty Cori kapta a glikogén enzimatikus átalakulási folyamatának feltárásáért, megosztva két férfi tudóssal.

A nők közül csak az 1983-ban díjazott Barbara McClintock kapta az orvosi Nobelt egyedül – a mozgó genetikai elemek,az „ugráló gének” felfedezéséért, minden más női díjazott megosztva kapta az elismerést.

Többek között az egyedüli magyar nőként 2023-ban díjazott Karikó Katalin is Drew Weissmannal megosztva kapta a nukleozidbázis-módosításokkal kapcsolatos felfedezéseikért , amik végül az mRNS Covid-vakcinához vezettek.

A keddenként kihirdetett fizikai Nobelt kapta a legkevesebb nő – az elsőként díjazott Maria Salomea Skłodowska Curie 1903-as díja után hatvan évet kellett várni Maria Goeppert Mayernek az atommag héjszerkezetével kapcsolatos felfedezéseiért kapott 1963-as Nobeléig, amit Hans D.

Jensennel megosztva kapott.

Abban az évben azonban kettéosztották a fizikai Nobel-díjat, így Mayer csak egynegyedet kapott az akkoriban már 265 ezer svéd koronás jutalomból, mivel az összeg másik felét Wigner Jenő kapta az atommag és az elemi részecskék elméletéhez való hozzájárulásáért.

Az utolsó fizikai Nobel-díjas nő Anne L’Huillier volt, aki 2023-ban Pierre Agostinivel és Krausz Ferenccel megosztva kapta a díjat az anyagban zajló elektrondinamika vizsgálatára alkalmas attoszekundumos fényimpulzusokat előállító kísérleti módszerekért.

A szerdánként kihirdetett kémiai Nobelt összesen nyolc nő nyerte el hét alkalommal, mivel a 2020-as díjat két nő, Emmanuelle Charpentier és Jennifer A.

Doudna kapta a genom szerkesztésére szolgáló módszer, a CRISPR/Cas9 kifejlesztéséért. 1911-ben Marie Curie már a második Nobel-díját kapta a második tudományterületén, majd 1935-ben idősebbik lánya, Irène Joliot-Curie is kémiai Nobelt kapott férjével, Frédéric Joliot-val megosztva a mesterséges radioaktivitás felfedezéséért.

Újabb harminc évvel később, 1964-ben Dorothy Crowfoot Hodgkin egyedül kapta meg az elismerést a biokémiai anyagok szerkezetének röntgenvizsgálatokkal történő meghatározásáért.

Az eddigi utolsó díjazottat, Carolyn R.

Bertozzit 2022-ben jutalmazták két férfi társával együtt a kattintáskémia (click chemistry) kifejlesztéséért.

A csütörtökönként kihirdetett irodalmi Nobel-díjasok között a legjobban reprezentáltak a nők a tudományterületek díjazottjai között: eddig összesen tizenkilenc nőt díjaztak, idén az első női díjazottként a kanadai költő Anne Carson kapta a kitüntetést.

Az első női irodalmi Nobel-díjas, Selma Lagerlöf (1909) jól ismert a magyarok számára is, ha máshonnan nem is, a Nils Holgersson csodálatos utazása című meseregényéről, amiből később a nagy sikerű rajzfilmsorozat készült.

Lagerlöfnek jó pár egyéb könyve is megjelent magyarul, sőt, már a Nobel-díja előtt jelentek meg írásai lapokban, majd a díjazása után Benedek Marcell fordította le Gösta Berling című első regényét, és később a Franklin-Társulat adta ki sorban a könyveit itthon. (Leffler Béla, Lagerlöf egyik jelentős magyar fordítója, 1919-ben Svédországba költözött, és megalapította a stockholmi Svéd–Magyar Társaságot.) Az 1991-ig díjazott öt másik irodalmi díjas nő ma már kevésbé ismert, pedig díjazásuk idején több könyvük is megjelent magyarul.

Közülük volt, aki már a díjazása előtt is népszerű szerzőnek számított itthon, de már a legelső Nobel-díjasok olvasóközönsége is látványosan növekedett, ahogy azt napjainkban is észlelhetjük Kertész Imre 2002-es vagy Krasznahorkai László tavalyi díja után.

Az irodalmi Nobel a kezdetek után sorozatszervező címkévé is vált: Magyarországon a Palatinus Nobel-díjasok könyvtára, illetve az Alexandra Irodalmi Nobel-díjasok Könyvtára sorozata már magát a díjazotti státuszt kínálta közös ajánlásként az olvasóknak.

Az 1991 óta díjazott tizenhárom nő eltérő ismertségű a hazai olvasók előtt: a költők, így Szymborska, Glück vagy az idén díjazott Carson inkább csak a verskedvelők körében ismertek.

Azonban Jelinek, Szvetlana Alekszijevics, Tokarczuk vagy Annie Ernaux már a Nobel-díjaik előtt is erős magyar olvasottságú szerzők voltak, és a tavalyelőtt díjazott dél-koreai Han Kangnak is egyre több kötete jelenik meg magyarul.

A béke Nobel-díjasok között találjuk a legtöbb nőt, de ez nem tudományos kategória, és szervezetek is megkaphatják, ahogy ez a 107 eddigi díj közül 31 alkalommal történt.

Sőt, a legtöbb Nobel-díjat épp szervezet, a Vöröskereszt kapta összesen háromszor, 1917-ben, 1944-ben és 1963-ban – az első két alkalommal humanitárius tevékenységért a világháborús helyzetben, harmadszor pedig alapításának századik évfordulójára.

Első nőként az a Bertha von Suttner osztrák író és békeaktivista kapta meg a béke-Nobelt, aki egyébként Alfred Nobel titkárnője, majd levelezőtársa volt; 1889-ben megjelent, Le a fegyverekkel! című írása a 19. század egyik legnagyobb hatású háborúellenes könyvének számít.

Teréz anya (1979), Aung San Suu Kyi (1991), Malala Yousafzai (2014) neve ismerős lehet még ma is, azonban például a tavaly díjazott venezuelai María Corina Machado arról lett ismert, hogy idén januárban átadta Nobel-díját Donald Trump amerikai elnöknek, miután az elraboltatta Nicolás Maduro venezuelai elnököt és feleségét.

Trump már régóta vágyik a béke-Nobel-díjra saját jogán; idén is megsértődött Norvégiára , hogy nem ő, hanem az amerikaiak által el sem ismert hágai Nemzetközi Büntetőbíróság egykori bírája, korábbi ENSZ emberi jogi főbiztos, a dél-afrikai Navanethem „Navi” Pillay kapta meg a díjat .

Nem először (és nem utoljára) nevezik átpolitizáltnak a norvég parlamenti bizottság döntését: 1907-ben nagy vita övezte az akkori amerikai elnök Theodore Roosevelt béke-Nobelét, de 1973-ban is kissé elsietettnek bizonyult Henry Kissinger és Lê Đức Thọ kitüntetése a vietnámi tűzszünetért.

Az észak-vietnámi kommunista politikus vissza is utasította az elismerést, mert nem tekintette megvalósultnak a békét, ami végül csak 1975. április 30. után következett el, amikor az amerikaiak elvesztették Saigont, és a háború Észak-Vietnám győzelmével zárult.

Az október második hétfőjén kihirdetett közgazdasági Nobel-emlékdíjat 1968-ban alapította a svéd központi bank, fennállásának 300. évfordulójára.

Azért csak emlékdíj, és nem Nobel-díj, mert nem Alfred Nobel hozta létre a végrendeletében.

A Nobel-díjakéval azonos elvek szerint Svéd Királyi Tudományos Akadémia ítéli oda, a díj összege is megegyezik a Nobel-díjakéval, de ezt a Riksbank fizeti, és a többi stockholmi Nobel-díjjal együtt, ugyanúgy december 10-én adják át.

Először 1969-ben ítélték oda.

Eddig három női közgazdász kapta meg az emlékdíjat, akik különböző kérdésekben változtatták meg a közgazdasági gondolkodást: Elinor Ostrom (2009) a közös erőforrások kezelésében, Esther Duflo (2019) a szegénység elleni programok vizsgálatában, Claudia Goldin (2023) pedig a nők munkaerőpiaci helyzetének megértésében.

Munkájuk közös vonása az empirikus megközelítés: terepvizsgálatokból, kísérletekből vagy történeti adatokból indultak ki.

A Nobel-díj története Alfred Nobel (1833–1896) a 19. század nagy tudományos és technikai áttöréseinek korában élt, kortársa volt Charles Darwin, Louis Pasteur, Thomas Edison és Nikola Tesla.

Nobel svéd vegyész, feltaláló és iparos volt, aki a nitroglicerinnel való kísérletei után 1867-ben szabadalmaztatta a dinamitot.

Találmánya jelentősen megkönnyítette a bányászatot, a terjedő vasúthálózathoz nélkülözhetetlen alagútépítést, és robbanóanyag-ipari vállalkozással hatalmas vagyonra tett szert, mintegy 33 millió svéd koronára teszik a hagyatékát. (Az akkori értéken kb. 9 millió dolláros vagyon 20 ezer munkás teljes évi bérét fedezte volna.) 1895-ös végrendeletében vagyona 95 százalékát, 31,5 millió koronát olyan emberek jutalmazására szánta, akik „a legnagyobb hasznot hajtották az emberiségnek”.

Saját tudományos érdeklődése miatt választotta a fizikai, kémiai és élettani tudományágakat, az irodalmi díjat pedig nemcsak szenvedélyes olvasóként, hanem színdarab- és drámaíróként és Victor Hugo levelezőtársaként alapította.

A békedíjat egykori párizsi titkárnőével, a későbbi íróval és békeaktivistával, az osztrák Bertha von Sutterrel ápolt mély barátsága ihlette.

Az első Nobel-díjakat 1901. december 10-én, Alfred Nobel halálának ötödik évfordulóján adták át.

A végrendelet végrehajtását elhúzódó öröklési, majd szervezési viták késleltették, és a hagyatékra nagy adót kivetni kívánó francia kormánnyal is meg kellett egyezni, mivel Nobel vagyonának nagy része párizsi bankokban volt.

Ráadásul a svéd konzervatívok hazafiatlannak tartották, hogy a kozmopolita Nobel ne csak kizárólag svéd tudósokat díjazzon.

Végül az eleinte ellenséges II.

Oszkár svéd király jóváhagyta a Nobel Alapítvány jogszabályát, így az ötödik évfordulón Nobel végrendeletének felsorolásával egyezően, a ma is ismert sorrendben hirdették ki a nemzetközi díjazottakat (fizika, kémia, élettan, irodalom és a Nobel-békedíj).

Már az első évben ma is jól ismert nevek, Wilhelm Röntgen, Emil von Behring és Sully Prudhomme kapták az első Nobel-díjakat, akiknek azonban tervezési és jóváhagyási késedelem miatt csak ideiglenes érmeket osztottak ki a 150 782 svéd korona mellé.

A következő évben már a 23 karátos aranyból készült medálokat adták át a díjazottaknak. ]]>