A szeptemberi tanévkezdés sok családban ugyanazokkal a jelenetekkel jár: a középiskolás gyerek este tizenegykor, ne adj’ Isten éjfélkor még valamilyen képernyőt bámul, reggel alig tud kikelni az ágyból, az első két tanórát pedig félálomban üli végig.

A magyarázat, amelyhez szülők és tanárok egyaránt szívesen nyúlnak, kézenfekvőnek tűnik: a gyerek lusta, fegyelmezetlen, és ha valóban akarná, korábban is le tudna feküdni.

Az alváskutatók évtizedek óta egészen mást állítanak, ez a tudás azonban mindmáig nem szivárgott át a reggel nyolc óra körüli kezdésre berendezkedett magyar iskolák órarendjébe.

Ezen szeretne most változtatni a Nekem9 nevű munkacsoport, amelyben alváskutatók, iskolapszichológusok, mentálhigiénés és gyermekvédelmi szakemberek dolgoznak együtt azért, hogy a hazai középiskolákban későbbre tolják az órakezdést.

S-folyamat és C-folyamat Az alvás és az ébrenlét szabályozásának ma is érvényes elméleti keretét a budapesti születésű svájci kutató, Alexander Borbély dolgozta ki, aki 1982-ben, a Zürichi Egyetem farmakológiai intézetének munkatársaként publikálta kétfolyamatos modelljét.

Eszerint két egymástól független, kedvező esetben azonban egymással összhangban működő élettani folyamat dolgozik együtt.

Az egyik az S-folyamat, amely az alvás homeosztatikus nyomását fejezi ki: minél hosszabb ideje vagyunk ébren, annál nagyobb erővel jelentkezik az alvásigény, és annál mélyebb, hatékonyabb lesz maga az alvás.

A másik a C-folyamat, vagyis a cirkadián ritmus, amely nem az alvás mennyiségét, hanem az időzítését határozza meg, és amelyet a belső biológiai óra, valamint a környezeti időtagolók (fény, étkezések, a társas aktivitás időpontjai) kölcsönhatása alakít.

Innen ered egyébként az is, hogy reggeli, esti és köztes napszaki preferenciájú, azaz eltérő kronotípusú emberekről beszélhetünk.

Serdülőkorban mindkét rendszer átalakul, méghozzá ugyanabba az irányba, és erről lényegesen kevesebb szó esik, mint a képernyőhasználatról.

Az S-folyamat oldaláról nézve a kamaszok jóval ellenállóbbá válnak az alvásnyomással szemben, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy hiába vannak régóta ébren, kevésbé érzékelik a fáradtság és az álmosság jeleit, így értelemszerűen kevésbé motiváltak arra, hogy korábban ágyba kerüljenek – mondja Simor Péter, a Nekem9 munkacsoport vezetője, az ELTE PPK Affektív Pszichológia Tanszékének habilitált docense.

A C-folyamat oldaláról pedig a hormonális éréssel összefüggésben későbbre csúszik a melatoninszekréció esti emelkedése, vagyis annak a hormonnak a termelése, amely a napszaki ritmus egyik legfontosabb szabályozója.

Ennek a két változásnak együttesen az a következménye, hogy a serdülő nemcsak nem érzi magát álmosnak este, hanem akkor sem tud könnyen elaludni, ha egyébként jó szándékkal korábban fekszik le, hiszen a cirkadián ritmusa által diktált éberség ilyenkor még nem lankadt el.

Az eltolódás mértékében természetesen vannak egyéni különbségek is, de a kutató szerint általánosságban a pubertás előtti időszakhoz képest másfél-két óráról van szó.

És mindehhez még hozzájönnek a jól ismert pszichoszociális tényezők, az esti képernyőhasználattól a társas kapcsolatok éjszakába nyúló ápolásáig, amelyek tovább tolják a határt.

Szociális jetlag ]]>