A kínai Guizhou tartományában két olyan szinte teljesen ép csontvázra bukkantak a kutatók, amik azt bizonyítják, hogy a 237 millió évvel ezelőtt élt Gerrothorax maritimus volt az első teljesen tengeri életmódot folytató kétéltű.

A Nature Ecology & Evolution folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint az őslény páncélzata lehetővé tette, hogy az állat képes legyen tolerálni a tengeri sós vizet.

A triász korban élt őslény támadó ragadozó életmódot folytatott, és a kutatást végző Pekingi Egyetem paleontológusa szerint a kétéltű lapos koponyája, széles szája és kúpos fogai arra utalnak, hogy az állat szívó táplálkozással tartotta fenn magát.

A kutatók úgy vélik, hogy a Gerrothorax maritimus páncélos édesvízi ősökből fejlődött ki, és adaptálódott a sós vízi környezethez.

Erre a több mint nyolcezer ma élő kétéltűnek kevesebb mint két százaléka képes, ráadásul a már kihalt kétéltűek maradványai közül egyik sem mutatta annak a jeleit, hogy rendelkezett volna sótűrő képességgel.

A kétéltű állatok bőre kulcsfontosságú a szárazföldi és vízi környezet elviseléséhez, ugyanis az állat a folyadékpótlást és a légzést egyaránt ezen keresztül végzi, így az édesvízi kétéltűek nem képesek a tengervíz elviselésére.

A Gerrothorax maritimus ezt az akadályt az úgynevezett exaptációval hárította el, azaz rendelkezett olyan adottságokkal, amiket fel tudott használni olyan másodlagos funkciókra, mint a sós vízben való életben maradás.

Az őslény páncélja eredetileg az édes vízi ragadozóktól védte, de azt is lehetővé tette, hogy az állat ellenálljon a tengervíznek.

Bár léteznek olyan fosszíliák és tetemek, amiket az édesvízi folyók sodortak a tengerbe, a kutatók szerint az újonnan felfedezett Gerrothorax maritimus maradványok a korabeli tengervíz kémiai jellemzőit tartalmazták, így a kutatók szerint az őslény egyértelműen tengeri életmódot folytatott.

Kapcsolódó cikk: ]]>